Felicity Worthington személy

Felicity és Ann szemében a birodalmakba jutás eszköze vagyok.
Nagymamának olyasvalaki, akit alakítani kell.
Tom szemében a húg, akit el kell viselni.
Apának jó kislány, akit mindig csak egy lépés választ el attól, hogy csalódást okozzon.
Simon számára egy megfejtésre váró rejtély.
Kartik számára végrehajtandó feladat.
A tükörképem visszanéz rám, és bemutatásra vár.
Szervusz, te tükörben látható lány! Gemma Doyle a neved, de fogalmam sincs, valójában
ki vagy.

A hatos számú ablaknál egy szoborszépségű, vörös hajú nő megelégelte a zavarodott ügyintéző munkáját, aki, úgy tűnt, nem tudja, hol lehet a csomagja.
– Megnézné, kérem, még egyszer? – reccsent rá a nő enyhe brit akcentussal. – Csomagpostával küldték két héttel ezelőtt, a feladó Miss Felicity Worthington, a címzett Mrs. Rao, Mrs. Gemma Doyle Rao.

410. oldal, Vissza a feladónak (Könyvmolyképző, 2016)

Felicity körülbelül annyira bohém, mint az angol Nemzeti Bank.

62. oldal, Hatodik fejezet

A barna felnevet, és súg valamit a szőke fülébe, amitől a szőke ismét érett, telt nevetését hallatja, majd rám mutat. – Te vagy az új lány, ugye?
Nem tetszik, ahogy mondja. Az új lány. Mintha valami rovar volnék, akit még nem soroltak be. Rémesus corpus, nőnemű. Gemma Doyle.

52-53. oldal

Átölel, és kis puszit nyom az arcomra. Kicsit felzaklat ez az oldala, mintha egy kedvtelésből tartott cápa hirtelen aranyhalnak képzelné magát.

– És most figyeljenek, hölgyeim! Karokat magasra. Ne ejtsék le a könyöküket! Vigyázzanak a tartásukra, mindig figyeljenek rá! Számos hölgy köszönhette kitűnő házassági kilátásait a kifogástalan tartásának.
– Kivált, ha a kifogástalan tartás jó sok pénzzel párosult – tréfálkozik Felicity.

170. oldal

– Félrevezették őket. Saját ostoba reményeik árulták el őket. Számukra semmi sem lehetett más, mert végül mégsem voltak különlegesek. Ezért az élet fogta, és az orruknál fogva vezette őket, ők pedig engedelmesen hagyták, értitek? Saját szemük előtt halványultak el, míg már nem voltak többek élőhalottaknál, akik azzal háborgatták egymást, amik lehettek volna. Ami nem lehet. – Felicity hangja lehetetlenül elvékonyodik – Tessék. Hát nem ez a legijesztőbb, amit valaha hallottatok?

293. oldal, Huszonhetedik fejezet

– Mit akarsz tenni?
Felicity kifújja a levegőt, és színpadiasan forgatja a szemét. – Kizsigerellek, és a belső szerveidet lándzsára tűzöm az udvaron, hogy elrettentsek mindenkit a nagy ékszerek viselésétől!

13. fejezet

Mert amikor négyen együtt vagyunk, nincsen számunkra lehetetlen, miénk a végtelenség. Örökké így kellene élnünk, táncolva, dalolva, az erdőben kacagva.

298. oldal, 26. fejezet