Feli személy

Tizenkétszélfuvófuvallat, vagyis Fuvalla
Virulóvirágravigyázok, azaz Vivivi
Szépszívalakbannégyszirommindegyiketnekedhozom, de nekünk csak Szépszi
Ujjambegyemindbizsereg, Bizsike
Nemfelejtlekelnefelejts, számunkra csak Nefelejcs

Apró, fényes kis tündérek voltak, akárcsak én, és hozzám hasonlóan ők is távoli birodalmakból származtak. És mind olyan bátrak voltak, hogy örökre sikerült beírniuk magukat Fairy Oak történelmébe.

108. oldal

– Jó napot kívánok! A nevem: Haboldogleszelfelismeredmertelmondodrögtönnekem.

8. oldal - Megérkezés Fairy Oakba (Könyvmolyképző, 2007)

A lányok éppen akkor születtek, amikor Fairy Oakba érkeztem.

(első mondat)

[…] Ha pedig valaki megpróbál bejönni a szobánkba, kolibrivé változtatom! – mondta.
– Helyes! Én pedig hamuvá! – folytatta a nővére.
– PERVINKA! – kiáltottam elképedve.

183. oldaldal

205. oldal

A tündérek törvénye így szól: ha valaki a teljes neveden szólít, és nem hibázza el, engedelmeskednek kell. Ezért is választunk hosszú és kacifántos neveket.

34. oldal

A Nyugati Süvöltő napokig fújhatott és így…
– Ezaztánmártöbbasoknál! – kiabáltam vele időnként, amikor elfogyott a türelmem.
– Feli, a szélnek beszélsz – figyelmeztetett ilyenkor Pervinka. – Hallottad már, hogy valaha is válaszolt valakinek?

28. oldal

32. oldal

Minden névre emlékszem: Tizenkétszélfúvófuvallat, Nemfelejtelekelnefelejts, Szépszívalakbannégyszirommindegyiketnekedadom, Virulóvirágravigyázok, és végül a legviccesebb az összes közül és a kedvencem: Ujjambegyemindigbizsereg.

130. oldal

Így ő maga választotta meg a pillanatot, hogy elmenjen. Csendben és visszafogottan, amilyen mindig is volt, mint a Kapitánya. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, és többé nem tudtam visszafojtani a sírást.
– Egy tündér sosem hal meg – suttogta ebben a pillanatban Fuvika kedves és lágy hangja. Szóról szóra idézte az ősi szöveget, amelyet annyira szerettem, és oly sokszor elolvastam.
„… Szíve egy másik tündérbe száll, és ha találkozom vele, felismerem majd benne ugyanazt a tekintetet, ugyanazt a bátorságot, ugyanazt a bölcsességet, amely fényünket táplálja. Egy tündér nem hal meg…”

344. oldal