félelem fogalom
Idézetek
Félelem tehát akkor jelenik meg, ha valamilyen közvetlenül jelen lévő, valós fenyegetéssel szembesülünk. […]
Amikor nem áll fenn közvetlen fenyegetés és veszély, csak annak a jövőbeli lehetősége, akkor jelenik meg a szorongás.
18. oldal
Szondy Máté: Mi lesz, ha… ?! 93% Útmutató a hatékony szorongáskezeléshez
Rettegek a jövő eseményeitől, nem önmagukban, hanem hatásukban. Borzadok a gondolatra, hogy valamely, bár csak a legközönségesebb történés is, fölrázza tűrhetetlenül izgatott lelkemet. Tulajdonképpen nem a veszélytől félek, hanem csak annak kikerülhetetlen hatásától – a rémülettől. Ebben a zaklatott, ebben a szánalmas állapotban, érzem, előbb-utóbb eljön az idő, amikor életemet és eszemet egyszerre kell elveszítenem valami kétségbeesett küzdelemben a vad fantommal, amelynek neve: FÉLELEM.
Az Usher ház vége
Most halk nyögést hallottam, s tudtam, hogy a halálos félelem nyögése. Nem fájdalom vagy bánat nyögése volt – ó, nem! –, az a mély, elfojtott hang volt, mely akkor szakad föl a lélek fenekéből, ha csordultig tölti az iszonyat. Ismertem ezt a hangot. Sokszor fakadt föl az én szívemből is éjjel, pont éjfélkor, mikor az egész világ aludt, s rémes visszhangjával még mélyítette a rettegést, mely lelkemet rázta. Mondom, jól ismertem.
Az áruló szív
Csak a félelem beszél magából! – felelte Rex. – Ha minden döntésünket félelmeink alapján hozzuk meg, akár abba is hagyhatnánk az egészet.
– És ugyan miért ne félelemből döntsünk? – vágott vissza Drake. – Egész létezésünk a félelmen alapszik! Ha nem félnének az emberek, nem lennének rémálmaik, és ha nem lennének rémálmaik, nem nyílna átjáró Rémvilágba. A félelem alapvető a tevékenységünkben.
78. oldal
– Megmagyarázhatatlan betegségeid neked vannak, Tökéletes. Érzem a félelmet, amely úgy elemészti az egész lényedet, akár a rák. Ha tudnám, hogyan kell, én védenélek meg téged.
– Ezek szerint te sohasem félsz? Most sem?
– Én most csakis téged féltelek.
163. oldal
Nos, legmagasabb pontján az emberi vágynak és emberi gyönyörnek – legyen az nagyvilági, társasági, szerelmi, hatalmi vagy akár anyagias – nem szüremlik-e be egy bizonyos érzete a kétségnek és a szomorúságnak: félelem attól, ami jön – kétség afelől, ami van – visszapillantás a múltba, amely a jövő megérzéséhez vezet? (A jövő legjobb prófétája a múlt.) Miért van ez? – nem tudom; talán mert a csúcson fog el legkönnyebben a szédülés, és mert sose félünk úgy a zuhanástól, mint a meredély szélén – minél magasabb, annál félelmesebb és magasztosabb; és ennélfogva nem is merném állítani, hogy a félelem nem gyönyörteljes érzet; a remény mindenképpen az; és hol az a remény, amit nem hat át legmélyéig a félelem? és mely érzet élvezetesebb a reménynél? és ha nem lenne a remény, hol lenne a jövő? – a pokolban. Hiába mondani, hol a jelen, mert legtöbbünk tudja jól; és ami a múltat illeti, mi dominál belőle az emlékezetben? – a megcsalt remények. Ergo, minden emberi ténykedésben ott van – a remény, a remény, a remény.
104. oldal, Naplók - 1821. január 28. (Európa, 1978)