félelem fogalom
Idézetek
Rettegek a jövő eseményeitől, nem önmagukban, hanem hatásukban. Borzadok a gondolatra, hogy valamely, bár csak a legközönségesebb történés is, fölrázza tűrhetetlenül izgatott lelkemet. Tulajdonképpen nem a veszélytől félek, hanem csak annak kikerülhetetlen hatásától – a rémülettől. Ebben a zaklatott, ebben a szánalmas állapotban, érzem, előbb-utóbb eljön az idő, amikor életemet és eszemet egyszerre kell elveszítenem valami kétségbeesett küzdelemben a vad fantommal, amelynek neve: FÉLELEM.
Az Usher ház vége
Most halk nyögést hallottam, s tudtam, hogy a halálos félelem nyögése. Nem fájdalom vagy bánat nyögése volt – ó, nem! –, az a mély, elfojtott hang volt, mely akkor szakad föl a lélek fenekéből, ha csordultig tölti az iszonyat. Ismertem ezt a hangot. Sokszor fakadt föl az én szívemből is éjjel, pont éjfélkor, mikor az egész világ aludt, s rémes visszhangjával még mélyítette a rettegést, mely lelkemet rázta. Mondom, jól ismertem.
Az áruló szív
Csak a félelem beszél magából! – felelte Rex. – Ha minden döntésünket félelmeink alapján hozzuk meg, akár abba is hagyhatnánk az egészet.
– És ugyan miért ne félelemből döntsünk? – vágott vissza Drake. – Egész létezésünk a félelmen alapszik! Ha nem félnének az emberek, nem lennének rémálmaik, és ha nem lennének rémálmaik, nem nyílna átjáró Rémvilágba. A félelem alapvető a tevékenységünkben.
78. oldal
Kihunyt a fény utolja is. Elhallgattak a hangok. Sötétség és félelem vette át a fény és az értelem helyét. Ha egy levél hozzásúrlódott a fa kérgéhez, máris fejek fordultak arra, szívek lódultak meg. A mindent elborító feketeségtől és a csöpögő növényzet láthatatlan falától úgysem lett volna hová futni. Abban a fekete, nedves semmiben már csak emlék lett a védvonal. A képzelet adott neki formát, semmi más.
63. oldal (Európa Kiadó, 2012, ford. Gy. Horváth László)
Jóformán bármi gerjeszthet félelmet. Nekem például az volt a legnagyobb félelmem, hogy a gitárom elhangolódik.
Az elveszett föld
Amikor régebben rádiót hallgattam, vagy az emberek foglalatosságát figyeltem magam körül, hogyan okoznak folyton fájdalmat másoknak, és szereznek fájdalmat maguknak, reggeltől napestig, mindinkább elfogta a félelem a szívemet. Egyedül egy ilyen kis váza tudja velem mindezt elfelejtetni, nem enged gondolni mindarra, ami ránk vár, és amiről azt se tudjuk, hogy bekövetkezik-e és mikor, a megsemmisülésre, amelyet tán elkerülni se tudunk, és a bizonytalanságra, amely az egyetlen bizonyosságunk.
80. oldal
