Feldmár András személy
Feldmár András (Budapest, 1940. október 28. –) Kanadában élő, magyar származású pszichoterapeuta.
Tevékenysége szemben áll a pszichológia és pszichiátria hagyományos gyakorlatával, amennyiben károsnak tartja az ún. mentális betegségekkel való diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét (l. DSM-V) és az ezen alapuló kezelést. Megközelítésének lényege, hogy megfigyelés és módszerek alkalmazása helyett a terapeutának valódi, azaz spontán és őszinte emberi kapcsolatba kell lépnie a páciensével. Címkézés, gyógyszerelés és a páciensen való változtatás helyett a szenvedő ember környezetének megváltoztatását és a vele való szolidaritást hangsúlyozza. Az MDMA, az LSD és más pszichedelikumok szakértő felügyelettel történő, terápiás szempontból indokolt használatát támogatja, napjaink ez irányú kutatásaiban tanácsadóként vesz részt és a témában nemzetközi konferenciákon ad.
Idézetek
Azt szoktam kérdezni mindazoktól, akik azt mondják, bocsássak meg, hogy hol vannak azok az izmok, amikkel meg tudok bocsátani.
94. oldal
Feldmár András – Tóth László: Nem Szentírás! Beszélgetések bibliai történetek kapcsán
Amikor Feldmár Andrásnak egyszer feltették a kérdést, hogy szerinte mi a szeretet, így válaszolt: „A szeretet az, amikor kinyomhatnám valakinek a szemét, de nem teszem.” Ez a minimal art megközelítése a szeretetnek […] – hiszen hányszor előfordult már, hogy a másik egy kicsit odatolta a szemét, te meg puff, kinyomtad neki! Ezt de könnyű megtenni! Ha a másik sebezhetővé teszi magát, ha némi támadási felületet ad, sokszor bizony kísértést érzünk arra, hogy belerúgjunk.
106. oldal
Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig 87% Vágy, élmény, kapcsolat
A közelmúltban jelent meg Fliegauf Benedek Van élet a halál előtt? című könyve, amelyben a szerző a Kanadában élő magyar pszichológussal és pszichoterapeutával, Feldmár Andrással folytatott beszélgetéseit olvashatjuk. Tanulságos. Ami a legnagyobb hatással volt rám a 65 éves szakember állításai közül, s amivel azonosulni is tudok, az a következő kijelentrés:
»A depressziónak a legfőbb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy ekkor mit csináljon. Ez a depresszió. Nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog.«
22-23. oldal
Albert Györgyi: Miért pont én? 77% A depresszió szorításában
| → |
|---|
Amit Feldmár mond, azzal maximálisan egyet tudok érteni: ha téged valahol bántanak, ha neked valahol nem jó, akkor menekülj!
60. oldal
Feldmár András pszichiáter azt mondja, a betegség sok esetben regresszió. Így regrediál az ember. Így idéz elő gyermeki állapotokat, hogy újra megkaphassa a világtól, amire szüksége van.
104. oldal Írott Szó Alapítvány, Magyar Napló, Bp. 2008
Minden család egy miniatűr társadalom, amelynek megvannak a maga részben tudatos, részben tudattalan vélekedései az élet alapkérdéseiről. Ilyen például, hogy értelmes vagy értelmetlen-e a létezés? Van-e lehetőségünk irányítani az életünket, vagy nagyrészt rajtunk kívül álló erők határozzák meg mi történik velünk? Van-e biztonság az otthon falain túl is, vagy a világ veszélyes, netán ellenséges hely? Ezeket a hiedelmeket az anyatejjel szívjuk magunkba, így annyira természetessé válnak, hogy fel sem merül bennünk az igazságtartalmuk megkérdőjelezése. Feldmár András úgy fogalmaz, hogy a szülők tulajdonképpen hipnotizálják a gyerekeiket. Ők szűrik meg nekünk a valóságot, legelső tapasztalataink, élményeink rajtuk keresztül jutnak el hozzánk. Ahogy ők a dolgokhoz viszonyulnak, az lesz az első mintánk, ami alapján majd felépítjük a saját világképünket.
226. oldal
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% Családi sebek és a gyógyulás útjai
Feldmár András Szégyen és szeretet című könyvében fontos gondolatokat fogalmaz meg arról, hogy mit lehet tenni, ha valaki a legfontosabb kötődéskapcsolatában sérült és egyedül kell ezzel megküzdenie: „Az egyik, hogy az ember megsiratja, hogy megtörtént vele. […] A másik az elhatározás a jövőre nézve. A múltat el lehet engedni, ha az ember megsiratja.” Azután el kell határozni, hogy én nem fogok másokat bántani – de azt sem fogom megengedni ettől fogva, hogy engem bántsanak! „Ha a jövővel és a múlttal is így tudok bánni, akkor a jelen lesz könnyebb.”
135. oldal - Kötődés az anyához: Mi legyen a fájdalommal?
Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 96% Kötődési sebeink gyógyítása
| → |
|---|
Az egyik legnagyobb forgalmú, sokféle korosztályt, olvasói réteget és igényt kiszolgáló, központi helyen lévő budapesti közkönyvtár kölcsönzési statisztikája alapján a toplistán Feldmár András (Ébredések; Szabadság, szerelem), Csernus Imre (A Nő; A Férfi), Bagdy Emőke (Hogyan lehetnénk boldogabbak?; Mindennapi játszmáink), Tari Annamária (Z generáció) és Mérő László (Az érzelmek logikája) ugyanúgy előkelő helyen szerepel, mint Pál Ferenc (A magánytól az összetartozásig; A függőségtől az intimitásig) vagy Soma (Nemek igenje). A külföldi szerzők közül Allan Pease (Testbeszéd), Ann Gadd (Árulkodó szokásaink) és Frances Coombes (Önmotiváció) a legolvasottabbak. A könyvesboltok eladási toplistái legalább ekkora színvonalbeli szórást mutatnak: az említett szerzőkön kívül ott sorakozik még Popper Péter (Belső utakon; Párkapcsolatok; Érteni és elengedni), Müller Péter (Szeretetkönyv; Örömkönyv), Csíkszentmihályi Mihály (Flow, az áramlat), Kádár Annamária (Mesepszichológia I-II.) és Vekerdy Tamás (Jól szeretni), a külföldiek közül pedig Gary Chapman (Az öt szeretetnyelv) és Eric Berne (Emberi játszmák; Sorskönyv).
130-131. oldal
Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek” 95% Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig
| → |
|---|
Feldmár András – a Kanadában élő magyar származású pszichoterapeuta – egyik előadásában korunk inkvizíciójának nevezte a pszichiátriát. E tudomány feladata, hogy rendőrként visszaterelje mindazokat a közös látásmódhoz, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint ahogy azt megtanították nekünk. Pszichiátriai kezelésnek pedig azt hívják, amit azokkal az emberekkel csinálnak, akik így elkalandoztak. A kezelés során alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy "mellékhatásaik gyógyításához más orvosságok szükségesek, amelyeknek azonban szintén vannak mellékhatásai, és azokat is gyógyítani kell. Ha kb. három hónapnál tovább kezelnek ilyen gyógyszerekkel, akkor úgy fogsz kinézni, mintha nagyon beteg lennél, de nem fogsz hallucinálni, nem leszel mérges, nem fogsz úgy kinézni, mint egy bolond, csak úgy, mint egy súlyos beteg. Szelíd leszel. Megszelídítenek. Nem kell fizikailag bezárni, mert kémiailag zárnak be.
36. oldal
[Feldmár]: – Aha! És akkor a veszély az, hogy esetleg soha többé nem találod meg a visszautat oda, ahol jól érezted magad?
[Kiss Tibi]: – Sőt, éppen az a félelem oka, hogy erre semmi esély, hogy nem látok erre megoldást. Tehát nem az van, hogy oké, nagy baj van, de meg tudom oldani, hanem pont a reménytelenség okozza a félelmet. Hiszen ha az ember igazán tehetetlenné válik valamivel kapcsolatban, akkor az olyan, mintha egy repülőn ülne, ami éppen zuhan. Az egy iszonyú tehetetlen érzés. Mindig azon szoktam gondolkodni, amikor repülőn ülök, hogy miért nem lehet valamilyen ejtőernyőket vagy valami mást tenni rá. Hogy mégse legyen az az érzés bennem, hogy ha felszállok egy repülőre, és az egyszer csak elkezd zuhanni, akkor az egyetlen lehetőségem a tehetetlenség elfogadása – merthogy ez az egyetlen kiút a tehetetlenségből.
21. oldal, "Vidáman zuhanunk" (Jaffa, 2012)