Feketecsőrű Manon személy

Sarah J. Maas: Heir of Fire
Sarah J. Maas: Queen of Shadows
Sarah J. Maas: Heir of Fire – A tűz örököse
Sarah J. Maas: Empire of Storms
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
1 hozzászólás

Idézetek

Kinga0>!

– Van valami oka annak, hogy rám mosolyogsz – kérdezte a boszorkány –, vagy csak meg akarsz halni?

585. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dorian Havilliard · Feketecsőrű Manon
csfannie P>!

– Pedig igenis törődsz másokkal. Te is tudod. Ettől ilyen rohadt félelmetes ez az egész.
Manon arany szemében düh tombolt, de nem felelt.
– Nem tesz gyengévé, ha törődsz másokkal – tette hozzá Dorian.

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dorian Havilliard · Feketecsőrű Manon
anikho>!

Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél.

86. oldal, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Feketecsőrű Manon
dilibogyoo>!

Te meg én örökre összetartozunk, amíg a Sötétség el nem jön értünk.

533. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Abraxos · Feketecsőrű Manon
V_Bíborka>!

– A fivéred?
– Az unakatestvérem, Aedion. Majdnem olyan szép, mint én, nem igaz?

Nymeria96>!

“Hello, witchling.”
[…]
“Hello, princeling.”

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dorian Havilliard · Feketecsőrű Manon
Könyvmolyképző KU>!

    Tartotta magát a nyeregben, szorította a gyeplőt, próbált koncentrálni, amikor a masszív szárnyak szétterültek, a világ megbillent, a test alatta hirtelen megrándult, felemelkedett, meglovagolta a széláramlatot, és az Északi agyar oldala mentén meredeken felszárnyalt.

154. oldal, 16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Feketecsőrű Manon
1 hozzászólás
Queen_of_nothing>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Dorian szíve megszakadt, ahogy megértette. Újabb űr keletkezett a mellkasában a gondolatra, hogy elvesztették azt a tizenkét harcos, kiváló boszorkányt. Olyan űr, amit sosem feled majd, aminek örökké tisztelettel fog adózni. Némán átszelte az erkélyt.
Manon nem hátrált el tőle, ahogy átkarolta.
– Sajnálom – lehelte Dorian a hajába.
Manon bizonytalan, lassú mozdulatokkal emelte kezét Dorian hátához. Végül csak megérintette, és megölelte őt.
– Hiányoznak – suttogta Manon remegve.
Dorian erre csak szorosabban ölelte, és hagyta, hadd támaszkodjon rá Manon, olyan hosszan, ameddig csak szeretne. Miközben az alattuk húzódó város ünnepelt, Abraxos a síkság felperzselt része felé meredt, a párja irányába, aki sosem tér már vissza hozzá.

415. oldal