fejlődés fogalom

Csak a naiv emberek hisznek a fejlődésben, pedig csak változás van, fejlődés nincs.

138. oldal (Jankovics Marcell)

Lélegzet visszafojtva hallgattak, amikor a születésnapi ünneplésről, tortákról, köszöntőkről, a betöltött évekkel azonos számú gyertyákról és ajándékokról meséltem.
– Miért van erre szükség? – kérdezték.
– Mi akkor ünneplünk, ha valami rendkívüli történik. Az öregedésben nincs semmi különös. Nem kell hozzá erőfeszítés. Megy az magától is!
– Ha nem ünneplitek meg azt, hogy valaki idősebb lesz egy évvel – érdeklődtem-, akkor mit ünnepeltek?
– Azt, ha valaki fejlődik, ha jobb lesz – hangzott a válasz. – Akkor ünneplünk, ha valaki érettebb, bölcsebb emberré lesz, mint amilyen az előző esztendőben volt. És mindenki maga jelzi a többieknek, ha eljött az ünnepség ideje.

11. fejezet, A mártás

– […] A kudarcokat úgy kell tekinteni, mint további erőfeszítések alkalmazásának és az akarat tömörítésének szükségességét. Ha pedig már jelentős erőfeszítéseket tettél – annál örvendetesebbek a kudarcok! Ez azt jelenti, hogy feszítőrudunk a kincset rejtő vasládára koppant!!! És a megnövekedett nehézségek leküzdése annál is értékesebb, mert a kudarcokból ered a megvalósító fejlődése, amely arányos azzal, milyen nehézségbe ütközik az illető.

201. oldal, I. kötet, 27. fejezet (Magvető, 1990)

A fejlődés azt jelenti, hogy mindennap újra megszületsz.

A frusztráltság, a szorongás, az elégedetlenség a fejlődés hajtóereje.

A betegségről

Mennyi időt töltesz olyan anyagok olvasásával, hallgatásával vagy nézésével, amelyek gazdagítják a személyiségedet és tágítják a látókörödet? Igazán csodálatra méltó, hogy már azáltal is fejlődhetünk, ha nagy emberi alkotásokkal vagyunk körülvéve. Ahogy a mondás tartja, ha valaki bemegy a malomba, lisztes lesz.

32. oldal, 1. fejezet - Géniusz: szellemi kincsek (Édesvíz, 2011)

A fejlődés itt indul, amikor vállalom a cél érdekében azt is, ami nem esik jól.

104. oldal

Rádöbbentem, hogy lehetetlen a dolgokat tökéletesíteni, és hogy ezért a jó emberek éppúgy felelősek, mint a rosszak, és hogy maga a tökéletesedés alighanem egyszerű személyes ábránd, amely bizonyos értelemben éppolyan magányos, mint Angelikí „magányos helye”. Mindannyian a tökéletesedés megszállottai vagyunk, olyannyira, hogy lényegében ez uralja a valóságérzetünket, […]. Még a regényt is megfertőzte, bár most már a regény fertőz vissza minket, úgyhogy azt várjuk az életünktől, amit a könyveinktől már egy ideje elvárunk; de nekem többé nem kell ez a felfogás, amely az életet fejlődésnek tekinti.

104. oldal

[…] Nyilvánvaló, hogy nem ez a fejlődés szó természetes értelme. Ha egy gyermekről azt mondjuk, hogy jól fejlett, akkor a „jól fejlett” szón azt értjük, hogy tulajdon erejéből nőtt naggyá és erőssé, nem pedig kölcsönvett vánkosokkal párnázták ki és attól vaskos, vagy hogy gólyalábon jár és attól olyan magas. Ha azt mondjuk, hogy a kutyakölyök kutyává fejlődött, nem arra gondolunk, hogy növekedése fokozatos kompromisszum a macskává levés felé, hanem arra, hogy egyre kutyább lesz. Fejlődés annyi, mint a tan vagy elmélet minden lehetőségének és minden rejtett adottságának kibontakozása abban a percben, amikor elérkezett a különválás és a megmutatkozás ideje.

9. oldal, 1. fejezet - Két kolduló barát

Minél inkább emberhez méltó az elérendő fejlődési stádium, annál több megvalósítási potenciált tartalmaz az olyan lények számára, mint amilyenek mi, emberek vagyunk, miközben egyre növekszik bennünk az a „felfedezői spontaneitás”, amellyel mintegy ráérzünk, hogy mi a következő helyes lépés.

39. oldal