fej tárgy
Idézetek
A kelták a fejet szó szerint isteni kútfőnek, az istenség jelképének, az ember leglelkének tekintették. Az ellenség lefejezése szimbolikus jelentőséggel bírt. Livius írja a gall lovasokról, hogy „lovaikra elöl fejeket aggatnak vagy lándzsájuk végére fejet tűznek, szokásos diadaléneküket harsogva”. Strabo szerint a rangos ellenség fejét cédrusolajba balzsamozva mutogatták az idegeneknek, s nem adták annyi aranyért se, amennyit nyomtak. Már ebből nyilvánvaló, hogy a kelták fejpraktikái más lapra tartoznak, mint a kivégzett bűnözők fejét és tagjait közszemlére bocsátó középkori gyakorlat. Eredetileg varázslat a cél, nem elrettentés.
73. oldal
Antonia Fraser: Amazonkirálynők Boadicea szekere
Simogasd a nő csuklóját, majd a könyökét, felfelé a hónalját, a nyakát, a fejét.
47. oldal
Agariszté egyszer azt álmodta, hogy oroszlánt szült, s néhány nappal később világra hozta Periklészt. Az egyébként arányos testalkatú gyermek feje feltűnően hosszú volt. Ezért ábrázolták Periklészt szobrain majdnem mindig sisakkal a fején. A szobrászok valószínűleg nem akarták, hogy fejformája miatt kigúnyolják.
299. oldal, Első kötet, Periklész (Osiris, 2005)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Azok a nők nem igaziak – tiltakozom. – A pornó irreális elvárásokat generál a nőkkel szemben. A valóságban nem úgy nézünk ki, és a szex sem olyan.
– Akkor milyen a valódi szex?
– Spontán. Egy csomó bénázás, összekoccanó fejek, idétlen pózok, összecsavarodó lábak és karok. Nevetés, káromkodás, többszörös vagy akár zéró orgazmus. Isteni, de közben kaotikus és semmiképpen sem tökéletes.
Hunter összevont szemöldökkel néz rám.
– Kösz szépen! Most eszembe juttattad azt a sok szexet, amiben nem lehet részem.
– Te hoztad fel a témát.
– Tényleg? Már nem is emlékszem. Nem is tudom, hol ér véget a szex, és hol kezdődök én.
92. oldal
– Amikor az embernek a fejébe szalad a vér, nem egykönnyen szalad ki onnan.
Stephen King: Az 90%
Fokozatosan tértem magamhoz; szinte nem is voltam tudatában, hogy az imént elaludtam. Orromban ott volt a virágok illata. Előttem kerek fehér folt lebegett. Beletelt néhány másodperc, mire rájöttem, hogy emberi arcot látok − a levegőben lebeg, úgy félméternyire tőlem. Ahogy magamhoz tértem, élesebb lett a látásom. Az arc még akkor is mintha manóé lett volna − kerek volt, a homloka domború, a haja hátrafésülve, és két kis fekete gombszem nézett alóla szúrósan. De a fejhez test is tartozott − kicsi, vézna test. És a szúrós szempár engem nézett, roppant komolyan. − Szervusz − szólalt meg a fej. − Szervusz − feleltem, és pislogtam. − Én vagyok Josephine. Időközben erre magam is rájöttem. Sophia Josephine húga úgy tizenegy-tizenkét éves lehetett. Fantasztikusan rút gyermek volt, a megszólalásig hasonlított a nagyapjához. Talán még az eszét is örökölte.
10. fejezet