fehér fogalom
Idézetek
Nyüszög, sikogat, kacarászik, dalol gyönyörűségében a világ. Fölragyognak rajta tűzsárgák, olívzöldek, mélykékek, pirosok. Zsiga föstő izzad, dolgozik. Feldübörögnek a szivárványszínű vízesések, mint a csillagszóró, a kitörő tűzhányó, sárgásvörösen izzik a láva, sötétzölden zúgnak a fenyvesek, aranysárgák a búzatáblák, és nincs megállás, mert jön az ősz; ami eddig zöld volt, azt most sárgára, pirosra kell festeni, aztán jön a tél a sok fehérrel, aztán a tavasz türkizei, rózsaszínei, élénksárgái, áttetsző zöldjei, mosolygós barnái. Dolgozik Zsiga föstő keményen, lám, az emberekre is van gondja, micsoda szépre festi a lányokat, s ahol meg haragot, viszályt lát, oda nagy fekete pacákat pöttyint, hogy épp a szívére ment annak az ordító embernek, a savas eső áztatta erdőket is befeketíti Zsiga föstő, de látszik rajta, jobb szeret esküvőt festeni, virágokat varázsol az ifjú pár lába elé, színes szalagokat lobogtat a menyasszony hajában, szikráztatja a napot, biztos lehetsz benne, hogy estére szép, mélyvörös naplemente lesz – így örvend Zsiga föstő, ha megértést és szeretetet lát.
S ha nagy ritkán akad egy szusszanásnyi ideje, hanyatt fekszik ezerszínű kertje zöld fái és bokrai között, elgyönyörködik gesztenyebarna, bazsarózsaarcú, türkizszemű feleségében, aki zölddel slingelt, sárgával buggyantott, pirossal suttyantott, arannyal pliszírozott, püspöklilával passzírozott, égkékkel áthúzott, robbanóvörös és aléltsárga és kukorékolókék ruhákban sétálgat a csodálatosan tarkabarka világban. És maga sem tudja, miért, olyan boldog Zsiga föstő, amilyen még sose volt. És ha azt kérdeznéd, mi ebből a tanulság, hát csak annyi, láthatod, a világ ügyes-bajos dolgait mindig a nők igazítják el.
Zsiga föstő fest
Kezdjük az üres felszínnel. Nem kell vászonnak, vagy papírnak lennie, viszont úgy érzem, a fehérség fontos. Azért nevezzük fehérnek, mert szükségünk van egy szóra, de az igazi neve semmi. A fekete a fény hiánya, a fehér viszont az emlékezet hiánya, annak a színe, ha nem tudunk emlékezni.
– Akkor hát mondja meg annak a fekete varnyúnak, hogy akkor leszek én a felesége, ha hófehérre vált a tolla színe, úgy ereszkedik elém az égből, mint Gábriel arkangyal, a nap tüzét veti ajándékul a lábam elé, és a porondon nem lesz kívüle más férfi, csak ő.
79. oldal - 07. Az árnyék pofozva jó
A férfiak mindig csak fekete fehérben látják a dolgokat. Soha nem a szürke árnyalataiban.
319. oldal
Metafizikus: […] mikor eszembe jut azoknak a barbároknak a szokása, akik életük minden boldogtalan napjáért tegezükbe egy fekete követ dobnak, a boldog napokért pedig egy fehéret, mégiscsak elgondolkodtat, hogy halálukkor tegezükben milyen kevés fehér kő van, és milyen sok fekete. Jó volna, ha láthatnám hátralévő napjaim összes kövét. Szétválogatnám őket és kidobnám az összes feketét, kitörölve őket az életemből, s csak a fehéreket tartanám meg, hiába tudom, hogy nem lenne nagy halom belőlük, és a színük sem lenne ragyogó tiszta fehér.
Fizikus: Sokan, épp ellenkezőleg, ha az összes kő fekete lenne, sőt az átlagosnál is feketébb, még akkor is inkább hozzá akarnának tenni, jóllehet csak ugyanabból a színből vehetnek: mert szilárdan hiszik, hogy egyetlen kő sem olyan fekete, mint a legutolsó.
80. oldal, Egy Fizikus és egy Metafizikus párbeszéde (Eötvös József, 1998)
