Fehér Rajmund személy

Hogy jeleled azt, hogy „én hülye eddig észre sem vettem, hogy mennyire átkozottul szép vagy?”

435. oldal

– Elnézést, elnézést, bocsánat, köszönjük – szólt azoknak, akiket kikerültünk, akik közül többen furcsán néztek ránk, egy idősebb nő pedig szó szerint felháborodva vizslatta a (lufival) kitömött hasamat, mire Rajmund odaszólt neki.
– Nem én voltam – tagadta a fejét rázva. – De felnevelem becsülettel! – tette hozzá, mire a nő felháborodva, tátott szájjal nézett rám nem tagadva, hogy mit gondol rólam, mire hangosan felröhögtem, és akartam mondani valamiféle magyarázatot, de egyrészt a nevetéstől sem tudtam, másrészt Rajmund elrángatott onnan, és sietve kerülgettük tovább az embereket.
– Kösz, hogy nem hagysz cserben a lufigyerekemmel – szóltam előre Rajmundnak, aki vidáman nézett vissza rám a válla felett.
– Ez alap, Major – mosolyodott el, aztán kijáratot meglátva maga mellé húzott, és rohanni kezdtünk.

380-381. oldal

“Hát az úgy volt, hogy a zűrös, a bunyós, a ribanc és a táncos elment a Hortobágyra…”

12. oldal

– Fogadjunk, hogy egy percen belül odaadod… – vigyorogtam.
– Szerinted – forgatta a szemét.
– Oké, te akartad – mondtam, majd a többiek felé néztem. – Tanár úr… – szólítottam meg Tahit.
– Ezt nem mondod komolyan – röhögött fel Rajmund, miközben a fizikatanár unottan megrázta a fejét.
– Bármiről is van szó, Fehér, te vagy a hibás – közölte a tanár, mire mindannyian felröhögtünk, és Rajmund egy „nyertél” biccentéssel felém dobta a telefonját.

478. oldal

Akkor viszlát, tanár úr, mi elhúztunk Majorral nászútra

351. oldal

– Csak a félreértések elkerülése végett, Majorék nem olyan szaktanárit kapnak a tanár úrtól, amilyet én szoktam, ugye? – tisztázta Rajmund, amit hallva még hangosabban felnevettünk.
– Nem, Fehér, Majorék olyat kapnak, amilyen neked még nem volt. Szaktanári dicséretet – mondta Tahi.

91. oldal

– Azért vagyok itt, mert unok az lenni, akiről mindenki hallott, de akit senki nem ismer – mondta ki teljesen nyíltan, a szavai pedig annyira fájdalmasan igaznak hatottak, hogy képtelen voltam vitatkozni vele.

213. oldal

– Cowboy, kéred a másikat? – pillantott Rajmund Dominikra, aki éppen újragumizta a haját.
– Egy ciginek jobban örülnék – ismerte be stresszesen, majd észrevette a mogorván rábámuló Tahit, és hozzátette: – Ha dohányoznék. De nem! – tette fel a kezét visszatartott röhögéssel.
– Én is így gondoltam – biccentett Tahi.

55. oldal

– Jól van, Major, csodásan nézel ki. A smink, a haj…Minden nagyszerű. Csak lenne hosszabb az a póló – dünnyögte kelletlenül.
– Érdekes, én pont az ellenkezőjét gondoltam – vágta rá Rajmund, mire a tanár unottan felé fordult és közölte vele, hogy „lecsapja".

330-331. oldal

– Ismételten megkérlek benneteket, hogy ne járjatok ide fel.
– Rendben – ígértük meg mind a négyen.
– Most hazudtatok, ugye? – kérdezte azonnal átlátva rajtunk.
– Igen – vallottuk be őszintén, aztán hangosan felröhögtünk, és még Tahi is megenyhült arccal rázta meg a fejét, mintha csak nem tudná eldönteni, hogy most dühös ránk, vagy bír minket.

34. oldal