Fehér Nővér személy

Eva Hornung: Kutyafiú

Idézetek

Cicu>!

Felfedezte, hogy az emberek viszonylag kedvesek a kutyákhoz. Maga mellé ültette Fehér Nővért és Szürke Fivért az utcán, s rendreutasítóan rájuk szólt, ha vicsorogtak vagy morogtak, vagy akár csak felhúzták a szájukat, hogy kivillantsák a fogaikat. Csüggedten ültek mellette – fülüket lesunyták, a szemük idegesen ide-oda ugrált, de legalább csendben voltak. Megállt a metróbejáratnál lévő Tyeremok étkezde előtt egy műanyag szatyorral, és megszólított mindenkit, aki be akart lépni. Ugyanazokat a hosszan gyakorolt mondatokat mondta érdes hangon mindenkinek:
– Kérem, adjon. Szép kutyák, éhesek.
Az emberek ránéztek, aztán a kutyákra, és nevettek. Valóban szép kutyák voltak: az egyik fehér, a másik pedig aranysárga és szürke.
– Mit akarsz tőlem, kisfiú?
– Ennivalót, kérem, az éhező kutyáknak. Amikor befejezte.
Sokan kihozták az ételt, amit nem ettek meg, és beledobták a szatyrába. A Tyeremok személyzetétől is kapott néha ennivalót. Az is hozzájárult a sikeréhez, hogy ha pénzt ajánlottak neki, megrázta a fejét, s nem kérte. Néhány ember ennek ellenére adott neki némi aprót, amit a fészek sarkában őrzött kincsei közé tett.

105-106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehér Nővér · kutya · Romocska · Szürke Fivér