Federico García Lorca személy
Federico García Lorca (Fuente Vaqueros, 1898. június 5. – Víznar (Granada), 1936. augusztus 19.) népszerű spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző. A legnagyobb 20. századi drámaírók egyike. (Családneve helyesen: García Lorca, nem pedig „csak” Lorca.)
A magyar lírában Radnóti Miklós így emlékezett a költőtárs halálára:
Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, –
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, – megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
hej, Federico García! (1937, Federico García Lorca)
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
“What’cha reading?”
“ Two Boys Kissing by David Levithan. I also have a book of poetry by Federico Garcia Lorca.”
“What’s the first one about?” I took the chair beside him. “And holy fuck. I would have loved to read a book called Two Boys Kissing when I was eighteen. Shit. I’m probably not supposed to say fuck.”
75. oldal, Chapter Nine, Corbin (Magánkiadás, 2023)
→ |
---|
J. A. emlékmű Szárszón, 2
Emlékművedhez vagy ezerötszázan
jöttek ki, bárha az idő borusra
fordult. Hogy nagy költő voltál hazánkban
azt régen mintegy nyolcvan ember tudta.
De lebecsültünk. Mindennél nagyobbra
növesztettek sírod fölé az évek:
Káváfisz, Yeats, Rilke, Jeszenyin, Lorca
sem különb nálad. S mégsem ez a lényeg.
Mert belénk szálltál, bennünk vagy, mint méhek
a kasban. A kamasz téged idézget
udvarlás közben. Más álmában mondja
szavaidat, pihegve mint a sóhajt.
És én is, félig öntudatlanul majd
elsúgom pár sorodat haldokolva.
(Szárszó, 1996. június 22.)
10. oldal (Magyar Világ, 1998)
Lorcát harmincnyolc éves korában ölte meg egy fasiszta halálosztag. Apollinaire szinte ugyanennyi idős korában halt bele a spanyolnáthába negyvenhat órával az első világháború vége előtt. Desnost negyvennégy évesen vitte el a tífusz Theresienstradtban, napokkal azelőtt, hogy a haláltábort felszabadították.
Ferguson elaludt, és azt álmodta, hogy álmában meghalt.
465. oldal
Találok helyet az egyik fülkében, leülök, nem tudok aludni. Garcia Lorca drámáit veszem elő, fellapozom a Bernarda Alba házánál.
22. oldal
→ |
---|
Napsütötte mirtuszokon vonul
el négy árnyék.
Egy, két, hár', négy.
Fénylő mirtuszokon vonul három
mélykék árny.
Egy, két, hár'.
Mirtuszokon siet el a páros
árnykép.
Egy, két.
Mirtusz tövén gödröt kapar,
belesuttog, betemeti,
megy.
Egy.
Napsütötte, poros mirtuszbokrok.
105. oldal
Elválaszthatatlanná váltunk mi hárman, annál is inkább, mert Lorca valósággal bálványozta Dalit, bár ez Dalit hidegen hagyta.
71. oldal
De ki látott már ilyet, egy fasisztáról írni, mikor annyi jó komcsi író szaladgált a világban. García Lorca például. Ő komcsi volt, ugye?
67. oldal
Egyik délután elérkezett hozzájuk a hír, hogy meggyilkolták Federico García Lorcát Granada közelében. Ez a gyilkosság testesítette meg a másik Spanyolországot, a könyvégetőket, azokat, akik gyűlölték a gondolatokat, és a „Vesszen az értelem!”, „Éljen a halál!” jelszavak alá sorakoztak fel, majd egy hajnali órán agyonlőtték legjobb költőjüket.
188. oldal
Seville was the city of Don Juan, Andalusia, the city of love. Its poet was García Lorca, dark hair, dark brows, and a pointed face like a woman’s. He was homosexual and an angel of the re-awakening of Spain in the 1920s and ’30s, books and plays filled with a pure, fatal music, and poems rich in colors with fierce emotion and despairing love. He was born in a wealthy family, but his sympathies and love were for the poor, the men and women who worked all their lives in the burning fields. He grew to scorn the church that did little for them, a playwright and friend of the gypsies whose first love was music and who played the piano in his room upstairs in the house just outside town. His color was green and also silver, the color of water at night and of the immense fertile plains that it irrigated and made rich.
The fame of the poet, when it appears, is like no other, and this happened to Lorca. He was killed in 1936, at the very start of the civil war, arrested and executed by right-wing countrymen and buried in an unmarked grave he was made to dig for himself. His offense was everything he had written and stood for. The destruction of the finest is natural, it confirms them. And for death, as Lorca said, there is no consolation, which is one of the beauties of life.
12. Espana