Federico Fellini személy
Idézetek
Egy emberöltővel előttünk Federico Fellini így fogalmazta meg a fasiszta mentalitás lényegét: „Lustaságból, előítéletből, kényelmességből és önhittségből fakadóan valaki nem akarja az élettel való kapcsolatát elmélyíteni.” Ezekkel a szavakkal leírható minden hajbókoló szolga, aki előre gyártott nézeteket tértől és időtől függetlenül, bárhol és bármikor vakon követ.
127. oldal
Harvey Sachs: Kilencedik Beethoven és a világ 1824-ben
Emlékezhetünk a gyönyörű Fellini-jelenetre, amikor a család bolondja a fa tetejéről kántálta, hogy nőt akarok! nőt akarok! Ehhez az imperatívuszhoz értelemszerűen csatlakozva, hozzátenném: embert akarok. Szinte akármilyent, akár silányat is, butát is, csúfot is, mindegy, mert úgyis az van, ami van – csak ne legyen központosítva. Ha lehet, legyen úgymond Isten teremtménye.
232. oldal, Nőt akarok! nőt akarok! (Magvető, 1994)
Az a film, ami miatt eljöttem ide, voltaképpen haza, egy olasz film volt, a világhírű Fellini-darab, amit harminc év után láttam újra New Yorkban, a Fifth Avenue-n, egy finom, teledekorált melegmoziban, aminek az előterében még Madonna-, Peter Falk- és Anthony Quinn-dedikáció is függött a falon, I love you.
Forever, dear.
Az Országúton. The Road.
Addig mindössze egyszer láttam, a nyolcvanas évek elején, itthon, ebben a városban, aztán többé nem került a szemem elé, de pontosan emlékeztem Florian Bánra, aki a gépész volt akkoriban…
237. oldal La Strada
Fellinis hangulat uralta az éjszaka tablóját – bal felől nagy halat cipelő részeg, jobb felől furcsán öltözött apáca, szemből tündökletes, tökéletesen formált templomhomlokzat.
347-348. oldal (2021, 21. Század Kiadó)
Filmjeimben mindig akad egy kisemberke, aki szeretettel akarja megajándékozni embertársait, és aki a szeretetért él.
Federico Fellini
33. oldal (Tankönyvkiadó, 1972)
Bölcs István: Filmesztétika IV. A középiskolák IV. osztálya számára
Pedig nem vagyok olyan sznob vagy komoly ember, hogy csakis Fellinit meg Tarkovszkijt nézzek, de azok a filmek, melyekben az osztálytársam szerepelt, szörnyűségesek voltak.
107. oldal
A Gyűjtőfogházban – a szocialista humanizmus bimbózásának eredményeképpen – olykor filmeket is vetítettek a dolgozó elítéltek számára. Itt láthattam először, keskeny vásznon, az „Országúton”-t, máig tartó csodálatomat Fellini iránt ez az élmény alapozta meg.
205. oldal (Napra-forgó, 1988)
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre (Börtönkönyv)
[…] Azon az estén valamikor elmondtam neki, hogy egy napon születtem Fellinivel, és óriási rajongója vagyok. A kedvenc filmem tőle a 8 1/2, de az Országútont is nagyon szeretem, és mindegyik filmjében vannak nagyszerű dolgok. Másnap reggel, amikor kijövök a szállodából, ott áll egy Mercedes, és a sofőr azt mondta: „Elviszem a Cinnecittàba. Marcello elintézte,hogy Fellinivel tölthesse a napot.”
322. oldal, Nejlonba csomagolva (Athenaeum, 2018)
