fasiszta személy
Idézetek
– Ugyan mit jelent manapság ez a szó, hogy „fasiszta"? Az egyik verzió szerint olyan embert, aki otthonában titkon Trump portréját rejtegeti, a másik szerint azt, akinek nem elég gyorsan buggyannak ki a könnyei, amikor Greta Thunberg davosi beszédét hallgatja. Ha pedig félretesszük a politikát, fasiszta bárki, aki nem hagyja, hogy kényelmesen leparkolj. Mind fizikai, mind szellemi értelemben…
155. oldal
– Nemcsak a kommunisták harcolnak a fasiszták ellen, hanem minden becsületes magyar.
193. oldal
Fasisztának lenni, az általában is a szégyen elhárítása, másokra tolása, határozott kinyilvánítása annak, hogy mi nem szégyenkezünk, ellenkezőleg, büszkék vagyunk, szégyenkezzenek ők, akik nem táplálkozhatnak a mi hagyományainkból, akik képtelenek egységbe szerveződni, és mindenféle egyéni utakon járnak, izgékonyak, nem is lehet ez másképp, minthogy más fajtákhoz tartoznak, mint mi, szégyenkezzenek ők, akiknek titkos összefonódásaik és külföldi segítőik vannak, de akik a nyílt küzdelmet kerülik, mert egytől egyig gyöngyék és gyávák, nekik nincsenek hőseik, mint nekünk, köztük nem találni igazi férfiakat, a nőik viszont kéjsóvárak, mindenkit behálóznának, folyton csak kéjelegnének, és persze beszélnének, reggeltől estig beszélnének, ahogy a férfiaik is, idegesítően sokat és összevissza.
Szégyenkezzenek az idegenek, mert idegennek látszanak, és szégyenkezzenek az idegenek, mert minden igyekezetükkel olyannak szeretnének látszani, mint mi vagyunk. Szégyenkezzenek azok, akik közülünk valónak születtek, de nem becsülték meg magukat, és összeálltak az idegenekkel barátként, házastársként vagy szeretőként. Annál jobban kell szégyenkezniük, minél magasabban hordták az orrukat korábban.
342-343. oldal
Zoltán Gábor: Szomszéd 89% Orgia előtt és után
A fő hívó szó ez lett: „fasiszta”. Kezdetben csak Ukrajna politikai vezetését minősítették fasisztának, olyasmiket hangoztatva róluk, hogy Sztyepan Bandera követői, hogy a németekkel a II. világháború idején kollaboráló Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hívei. Később kezdték e vádakat egyre szélesebb körre kiterjeszteni. Az orosz propagandistákat eközben a legkevésbé sem zavarta, hogy az ukrán szélsőjobboldali csoportok jelöltjei és pártjai mind a 2014 tavaszán megtartott elnökválasztáson, mind a néhány hónappal később, októberben lebonyolított parlamenti választáson csúfos vereséget szenvedtek. Csak hajtogatták tovább ugyanazt, amit a választások előtt.
85-86. oldal
Lehet a rendszert és az ukránok egy részét nacionalistának tartani – ami egyáltalán nem példátlan a politikai nemzet születésének időszakában de fasisztának semmiképpen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne bírálni az ukrán politikai vezetést nacionalista túlkapásaiért, szűkkeblű kisebbségpolitikájáért vagy éppen elhibázott nyelv- és oktatáspolitikai gyakorlatáért, de ettől még sem a rendszer, sem a lakosság nagy többsége nem volt és ma sem fasiszta. Ez a vád minden alapot nélkülöz. Ennek ellenére az oroszországi tévénézők 2014-től mást sem hallottak, mint hogy Ukrajnában banderista-fasiszta klikk került hatalomra, amelynek tagjai Ukrajnát Oroszország-ellenes állammá, afféle „Ellen-Oroszországgá” alakítják át. Ez a kitartóan hangoztatott vád, amely az ukránok egyre szélesebb körének démonizálására és dehumanizálására irányult, megtette hatását. Az éveken át tartó propaganda – az ukrán az nem ember – elérte célját. Az orosz hadsereg katonái mindjárt a háború kitörése után számos helyen – Bucsától Irpenyig – követtek el emberiesség elleni súlyos bűncselekményeket.
86-87. oldal
Negyvennégyben, február tizenharmadikán fasiszta kényszermunkatáborba küldtek, Croissetbe, a La Manche partjára.
Tavasszal… A párizsi kommün napján a franciák megszöktettek. Beálltam a maquizardok közé.
Megkaptam a francia Harci Kereszt Érdemrendet…
A győzelem után hazatértem… Emlékszem… Az első vasúti megálló a földünkön… Mind kiugrottunk a kocsikból, csókoltuk a földet, öleltük… Emlékszem: fehér köpenyben voltam, a földre vetettem magam, csókoltam, marokszámra szórtam ruhám öblébe. Ugye, többé nem válok meg tőled, szülőföldemtől…
Megérkeztem Minszkbe, a férjem azonban nem volt otthon. A lányom Dása nénikémnél volt. Az NKVD letartóztatta a férjemet, börtönben ült. Rohanok oda… S mit hallok… Azzal fogadnak: »A férje – áruló.« Mi a férjemmel együtt harcoltunk az illegalitásban. Ketten. Bátor, tiszta ember volt. Valaki feljelentette… Rágalom… »Nem – tiltakoztam, – a férjem nem lehet áruló. Hiszek neki. Ő igazi kommunista! A nyomozótisztje… Vadul rám üvöltött: »Hallgass, francia ribanc! Hallgass!« A férjem megszállt területen élt, fogságba esett, elvitték Németországba, fasiszta koncentrációs táborban ült – ez mind gyanús volt. Csak az érdekelte őket: hogyan maradt életben? Miért nem halt meg? Még a halottak is gyanúsak voltak. Még ők is… S nem törődtek vele, hogy harcoltunk, mindent feláldoztunk a győzelemért. S győztünk… A nép győzött! Sztálin ennek ellenére nem bízott a népében. Hát így mondott köszönetet a haza nekünk. A szeretetünkért, kiontott vérünkért…
Mindenhová elmentem… Mindenkinek írtam. A férjemet fél év múlva kiengedték. Eltörték a bordáját, leverték a veséjét… A fasiszták, amikor a börtönükbe került, szétverték a fejét, eltörték a kezét, megőszült, de negyvenötben az NKVD tette végleg rokkanttá. Éveken át ápoltam, kikúráltam a betegségeiből. De egy szót sem szólhattam ez ellen, hallani sem akarta… »Hiba volt« – ezzel intézte el. A fő, hogy győztünk, ez volt a véleménye. A többit le kell zárni. S hittem neki.
Nem sírtam. Akkor sem sírtam.
– Micsoda barbárok ezek a fasiszták! Ezt a barbárságot ki kell irtanunk Spanyolországból… – Elhallgatott, aztán keserűen hozzátette: – A méltóság hiányzik belőlük.
320. oldal
Gerő Ernő azt javasolta, hogy „olyan esetben, ahol nincs elég ok a népbíróság elé utalásra, de az illető fasiszta, nyilas, munkatáborba utalható legyen.”
30. oldal
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán
A négy legmarkánsabb politikai csoport Csolnokon a mérsékelt, vagyis keresztényszocialista, a radikálisabb, vagyis a kisgazda, és két tényleg radikális, a monarchista és a fasiszta volt.
118. oldal
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán
– Miért, te mit hittél? Ha valaki ellenség, akkor muszáj, hogy mocskos szemét is legyen? Hogy az agitproposok ezt akarják az emberek fejébe verni, az hagyján, de te meg én profik vagyunk, mi nem lehetünk ilyen együgyűek, hiszen akkor sűrűn melléfognánk. Nem, Jegorka, a fasiszták pont olyan emberek, mint mi. Vannak közöttük elszántak, jószívűek, tisztességesek is. Nem arról szól ez a történet, ki jobb és ki rosszabb közülünk. Az a kérdés: ők vagy mi? Mert ez a két építmény nem fér meg egymás mellett. Ez van, öcsém.
225. oldal