farsang esemény
Idézetek
[…] Máday végignézett a jelmezeinken, és sóhajtva megrázta a fejét.
– Jövőre már nem ártana az a reneszánsz farsang… – dünnyögte.
– Jövőre mi már nem leszünk itt – vágta rá Kinga.
Máday homlokán redők jelentek meg, és végignézett rajtunk. Ricsi és Virág színes gumicukrot csámcsogott, Zsolti „muhahaha” röhögéssel mutogatott egy kilencedikes fiúra, aki a köpenyére lépve elesett a lépcsőn. Macu az iPhone-ját nyomkodta, Dave figyelmesen bólogatott, aztán egyszerre röhögtek fel valami kocka viccen. Kinga összefont karral várta a jelmezverseny eredményhirdetését, Cortez pedig zenét hallgatott, fél karját a derekam köré fonva. Andris és Robi a „dühöngőbe” készültek, hogy kipogózzanak maguknak egy kört, amiben csak ők ugrálnak majd.
– Valóban. Jövőre már nem – mondta furán az igazgatóhelyettes.
110-111. oldal, Január 28., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)
– Az az igazi farsangi mulatság, ahová térdig érő havon átgázolva lehet csak eljutni! – szólt közbe a szegen lógó vadászkalap. – Még most is szinte hallom, hogyan csendültek és pendültek a jégcsapok, melyeket gazdám letört az ereszről, hogy a táncolók gallérja mögé dugossa őket.
14. oldal, II. fejezet - A fabábu új arca (Móra Könyvkiadó, 2011)
Az Angyalvár ágyúi dörögtek, mikor az ünnepi ülés után a főtisztelendő kardinálisok testületileg szállására kísérték a legatus a latere-t.
– Hétfőn utazunk! – mondta keresztfiának a pátriárka.
Tamás százölnyi mélységből bukkant föl, és zavartan kérdezte:
– Hová utazunk?
– Haza! – szólt Bakócz Tamás.
És keserű kedvében hozzátette:
– Vége a római farsangnak, kezdődik a magyar böjt.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
[…]
Az asszonyok külön farsangolásáról már a XV.században Temesvári Pelbárt is megemlékezett. Prédikációjában leírta, hogy egy Kapos melletti faluban az asszonyok férfiruhát öltve vagy más jelmezben táncoltak, mulatoztak egészen addig, amíg az ördög személyesen meg nem jelent a táncolók között, egy asszonyt elragadott magával, s Kapos mocsaraiba hajította.
27. oldal
A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata hazánkban éppúgy, mint más európai népeknél, a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.
A XVI–XVII. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor, és úgy szórakozott. Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek s a Húsételek tréfás küzdelmét is. E tréfás küzdelmet sok európai nép megszemélyesítve adta elő. Erdélyben még századunkban is említik a szalmabábokkal eljátszott tréfás viadalt.
Farsangi álarcos alakoskodást napjainkig is találunk a magyar falvakban. Míg egyes európai népeknél a farsangi maszkok nagy tömegben, csoportosan vonulnak fel, hazánkban jobban kedvelik a kisebb álarcos csoportok játékát.
Igaz, hogy farsang már elkezdődött, a kocsmákban dudások lesték a vendéget, az Arany Csillag sárga falán egy piros cédulát láttam, amely valami bált hirdetett, de ezeknek a leányoknak olyan jókedvük volt, mintha egyenesen valamely középkori farsangból jönnének, midőn egy napra szabad volt megbolondulni mindenkinek a kulcsos városokban. Ilyenkor fogamzottak azok a gyermekek, akikből későbbi vásári bolondok, tarka komédiások vagy piros arcú rablók váltak; a bor összefolyt a földön a katonák és a polgárok vérével, és a szegény asszonyok nem tudták, hogy kilenc holdtölte után szörnyű baziliszkuszt vagy ikret hoznak-e a világra?