farmer tárgy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A bugyim egyre lejjebb sodródik. Behajlítja az egyik lábamat, lecsúsztatja rajta, aztán ugyanezt megismétli a másikkal. Most már nem a szemembe néz. Elengedi a lábamat, feláll, és vagy fél méter távolságból bámul rám.
– Azta! – suttogja.
Csak áll ott, és engem néz, ahogy meztelenül fekszem az ágyán. A nadrág még mindig rajta van.
– Ez így nem igazságos – jegyzem meg.
Megrázza a fejét, és az öklét a szájához emelve harapdálni kezdi. Hátat fordít nekem, vesz egy hosszú, mély lélegzetet, aztán visszafordul, és teljes hosszában végigpásztázza a testemet, amíg a szememhez nem ér.
– Ez túl sok, Tate.
Csalódottságot érzek a hangjában. Még mindig a fejét ingatva az éjjeliszekrényhez lép. Kinyitja az óvszeres dobozt, kivesz egyet, és a fogával feltépi a csomagolást.
– Sajnálom – rángatja le őrült módjára magáról a farmert. – Azt akartam, hogy jó legyen neked, vagy legalábbis emlékezetes.
A nadrágnak annyi.
Miles a szemembe néz, de nekem nehezemre esik az arca környékére fókuszálni, mert most a bokszeralsó is lecsúszik.
– Nem akartam semmit elsietni, de ha nem hatolhatok beléd úgy két másodpercen belül, annak állati kínos vége lesz.
Egy pillanat alatt mellettem terem, és miközben felhúzza az óvszert, a másik kezével széttárja a lábamat.
– Pár perc múlva mindenért kárpótollak. Esküszöm – nehezedik a lábam közé, az engedélyemre várva.
– Miles! Ez engem mind nem érdekel. Csak végre magamban akarlak érezni.
– Hála istennek! – sóhajt fel.

120. oldal, 13. fejezet

A farmer brutális anyag, amely összefügg az emberi testtel, a szexszel, mert a farmert, főleg azt a békebelit, az igazit, meg kellett szokni, mint egy közeli testet, mint annak a testét, akit szeret az ember, és akivel örökre együtt marad. Igazi Levist hordani – ez azt jelentette, hogy abban alszik és fürdik és közösül az ember, ahogyan a cowboyok tették, és jól tették. A régi, jó farmeranyag vad volt és nyers, olyan, mint lóháton szeretkezni, gyors volt és kíméletlen, de csak kezdetben, mielőtt megpuhult volna, mielőtt idomult volna a testhez, mielőtt felvette volna annak formáját és jellegét, legigazabb kedvesévé válva. A békebeli farmer olyan volt, mint a leghűségesebb feleség, elnyűtt és megértő, és helyenként finoman csipkés, akár az esküvői ruha uszálya.
Csakhogy a régi farmer ideje lejárt, eltűnt a marhacsordák patái alatt, akárcsak az erős, nyers, igazi szerelem. Az a szerelem, amely nem kérdezi, bemehetek, hanem kérdezés és a nappaliba behordott sárra való tekintet nélkül jön. Már a farmer sem a régi.

94-95. oldal