farkas állat
A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Egy már kihalt alfajából háziasították a kutyát (Canis familiaris).
Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus). Emellett az aranysakál népies elnevezése, a nádi farkas a szürke farkassal való közeli rokonságára és összetéveszthetőségére utal. Szócikkünkben „farkas” alatt a szürke farkas értendő.
(Forrás: Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szürke_farkas)
Idézetek
A következő pillanatban Szellem bukkant elő a fák közül, és mögötte Val. […]
– Megpróbáltad ellopni a farkasomat? – kérdezte.
– Miért is ne? Ha minden asszonynak volna rémfarkasa, a férfiak sokkal kedvesebbek lennének. Még a varjak is.
621. oldal
Bejártam a dombokat, a zümmögő réteket, amelyeken kakukkfű és orgona nőtt, és ott hagytam a lábnyomomat a sárga tengerparton. Felkutattam minden hasadékot és barlangot, rábukkantam a lágy öblökre, a kikötőkre, ahol biztonságosan partra lehet hajózni. Hallottam, ahogy üvöltenek a farkasok, és brekegnek a békák az iszapban. Megsimogattam a fényes, barna skorpiókat, amelyek a farkukkal fenyegetőztek.
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
– Igaz volna ama vád,
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
– Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
– Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!
– Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én az almát is hámozva eszem meg.
– Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkaslábnyom díszeleg a parketten.
– Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
-Én úgy tudtam, Önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
– Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy gyenge gyomrom megeméssze.
– És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
– Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT
Hát én mán jártam úgy, hogy leült a farkas es szembe velem, nem vót húsz méterre. Ősszel vót, mán a juhok jövögettek lefelé, leülök egy kőre a Berke-patakkal szembe, s nézek oda, hát a tőkén ott ül az úrfi, s csóválta a farkát. A juhok ott vótak fenn, s ő arra szagolt. Osztán otthagytam: „Na, csak járj békével te es, met én es menyek.”
Olosz Károly, Kovászna, sz. 1898 - 34. oldal (Kriterion, 1980)
Gazda József: Így tudom, így mondom A régi falu emlékezete
[…] Igyekeztem bebizonyítani, hogy a nálunk élő néhány farkas kártétele elenyésző annak a több tízezer(!) szerencsétlen kóbor kutyának a kártételéhez képest, amely pusztítja a vadállományt. Emellett megannyi állatkertben, vadasparkban igyekeztem minél közelebb kerülni ehhez a csodálatos állathoz. Sikerült megfigyelnem, hogy a farkasok családi és szociális élete igazán példás, s bizony az olykor kannibál módjára viselkedő galamb helyett sokkal inkább lehetne a béke szimbóluma.
10. oldal, Előszó (Corvina, 2007)