!

Farkas Evelin személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké

Idézetek

>!
lolli_

     – Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
     – Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
     – Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
     – Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
     – Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
     – Ott ül – kontrázott Robi.
     – Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
     – Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
     – Bernáth, ez nem vicces.
     – Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
     – Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
     – Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
     – Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
     – Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
     – Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment.

278. oldal, Március 11., péntek (Ciceró, 2012)

>!
neverhood

     (…) A franciatanár egyébként azon kevesek egyike, aki kifejezetten bír minket, és akinél nagyon jól teljesít az osztályunk. Éppen ezért nem érti soha, hogy amiket a tanáriban hall, az tényleg igaz. Erre mondja mindig Zsolti, hogy nem, mert mi jók vagyunk, csak a tanárok fújják fel a dolgokat! Érti ezt például arra, amikor Farkas tanárnő szinte elsírta magát, mert behozott egy régi kőzetet, hogy tanulmányozzuk, Andris pedig rajzolt rá egy bogarat alkoholos filccel. Mindegy, régen volt. ☺

212-213. oldal Március 1., kedd (Ciceró, 2012)

>!
s_l_m

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Nem segít a krampusz, ugye? – kérdezte.

370. oldal, December 6., hétfő (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Farkas Evelin · Flóra (Flöra) · Rentai Renáta
1 hozzászólás
>!
Boglinc P

(…) Farkas tanárnő hátat fordítva a táblára ír, Andris pedig mutogat neki (nemzetközileg ismert, egyujjas kommunikáció; no comment).

471. oldal, Január 13., csütörtök (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Farkas Evelin · Haraszti Róbert
>!
evelyn2000

     – Zsolti, megtennéd, hogy elteszed a… komplett ebédedet? – nézett furcsán. Megértettem a döbbenetét. Mi, többiek, visszafojtott nevetéssel néztük, ahogyan Zsolti leteszi a villáját(!).
     – Tanárnő, ez szigorú diéta, a személyi edzőm írta elő, hogy pontosan most kell megennem – közölte.
     – Igazán? – kérdezte a tanárnő, és alig bírta visszatartani a nevetést.
     – Igen.
     – És megoldható lenne, hogy esetleg szünetben fejezd be?
     – Nem tudom. Addigra kihűl a hús, és meg kell melegíttetnem a büfében. Megkérdezhetem a személyi edzőmet, mit gondol erről?
     – Eszedbe ne jusson telefonálni az órámon! – förmedt rá Farkas.
     – Nem, szerencsére ő is itt van – legyintett Zsolti, és Dave felé fordult, aki a telefonjában nézett valami táblázatot. – Jó, ha szünetben eszem meg?
     – Jó, legyen. De akkor az ötödik órában eszed meg a halas szendvicset – biccentett Dave.
    Mindenkiből kitört a nevetés, miután kiderült, hogy Dave már nemcsak menedzser, de személyi edző is egyben. ☺ Zsolti elpakolta az ételhordóját (fura dolgokkal járnak suliba, az biztos), aztán folytathattuk az órát.

57. oldal, Február 26., kedd (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Farkas Evelin · Felmayer Dávid (Dave) · Nagy Zsolt
>!
Anó P

    Ofőórára Haller idegesen érkezett. Hát, ha így folytatjuk, az ofőnk hamar megőszül majd. Szegény. Felháborodását fejezte ki a következők miatt: Virág kontra Dorián, Cortez kontra Gazdag tanárnő, Andris kontra Robi (összevesztek Virág Fifa játékán, hogy kié legyen, ezért Andris kidobta Robi táskáját a folyosóra, ez még így rendben van, de mindezt föciórán) és végül Kinga kontra Zsolti. Ugyanis az állandó üvöltözésükre már nemcsak tanárok, diákok, hanem a gondnok is panaszkodott.

189-190. oldal, Március 5., péntek (Ciceró, 2011)

Hirdetés
>!
Vivke

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Felmayer, azonnal tedd el a telefonod! Ne szóljak még egyszer! – förmedt rá a tanárnő, mivel Dave nem zavartatta magát, és idegesen, mindenki számára jól láthatóan nyomkodta a készüléket.
     – Mindjárt – legyintett Dave. Azt hiszem, a dolgozat már nem is igazán érdekelte, sokkal inkább bosszantotta, hogy kifog rajta a technika.
     – Most!
     – Jé, itt egy múlt havi sms. Mit keres a függő mappában? – töprengett.
     – Na, elég volt, most már add ide – lépett oda hozzá Farkas, és dühösen felvette a papírt. Dave ügyet sem vetett rá, teljesen lekötötte a talált üzenet.
     – Akkor ez nem is ment el? – kérdezte hangosan.
     – Ne zavard az órát! Mások még dolgoznak – közölte a tanárnő, és Gábor felé biccentett, aki a lapja fölé görnyedve írt.
     – Te, Ricsi, kaptál tőlem olyan sms-t, hogy találkozzunk a Media Marktban? – üvöltötte Dave.
     – Én nem – vonta meg a vállát Ricsi, és tovább hallgatta a zenelejátszóját.
     – Akkor azért vártalak hiába! Vajon van még függő sms-em? – töprengett.
     – De én kaptam olyat. Ott is voltam! – szólt bele Zsolti.
     – Igen, de csoportos üzenetküldés volt – felelte Dave.
    Egy pillanat múlva Andris és Robi is közbeavatkozott, miszerint Dave „bénázik ezekkel a kütyükkel”, és hogy ne „villogjon, hanem inkább tanulja meg kezelni”… Na, ezen Dave felháborodott és kikérte magának, a két kocka vihogott, Zsolti megkereste a saját mobiljában a bejövőit, Ricsihez hátrafordult Virág, és együtt hallgattak zenét, Kinga pedig dühöngött, mert ellenőrizte a könyvben a válaszokat, és rájött, hogy elrontotta a kettes kérdést. Mindeközben pedig óra volt, éppen témazáró.
     – Elég legyen! – üvöltötte el magát a tanárnő. A kiáltása inkább mosolyt csalt az arcokra, mintsem hogy komolyan vettük volna. Szegény föcitanár. ☺
    – Felmayer, hallgass el, Ricsi, tedd el a zenelejátszód, Virág, fordulj vissza, Nagy Zsolt, pakold el az ebéded, még óra van! – rázta a fejét, aztán dühösen Andrisék felé
nézett. – Ki kapcsolta be a tévét?
     – Én – lóbálta meg a kezét Robi.
     – És miért? – csodálkozott a tanárnő.
     – Mert Lostot adnak – felelte egyszerűen.
     – Na, ebből elég lesz. Mindenki beadja a dolgozatát, most!

220-221. oldal, Március 17., szerda (Ciceró, 2011)

>!
Vivke

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Megvan! – kiáltotta Dave boldogan. Azt hiszem, megtalálta a puskáját a telefonjában. – Tanárnőőő – nyújtogatta a kezét.
     – Tessék?
     – Visszakérhetném a lapom? Elfelejtettem valamit beleírni.
     – Ezt nem gondolhatod komolyan – csóválta a fejét szomorúan a tanárnő.
     – Dehogynem – vigyorgott Dave.
     – Még mit nem! Ha tudni akarod, azért, mert idiótán viselkedtek, összekevertem a kettes választ. Én sem javíthattam ki! – üvöltött rá Kinga.
     – Nyughass már, akkor nem maximum pontszámot kapsz. Nagy ügy, úgyis ötös lesz! – vágott vissza Dave.
     – De nekem igenis fontos, hogy maximum legyen!
    Egy pillanat alatt újabb parázs vita robbant ki, mindenki keresztbe üvöltött, Farkas pedig egy idő után egyszerűen kiment. De tényleg.
     – Éljen! – pattant fel Robi, és azonnal beüzemelte a tévét. Repkedett pár alufólia labda (Jacques volt a célszemély), Zsolti a padján dobolt, a tévé üvöltött, Kinga üvöltött, Dave üvöltött. Tulajdonképpen csak én ültem csendben a padomban, és próbáltam felfogni ésszel a káoszt, ami kialakult.
    Gábor az ajtóban őrködött, aztán rémülten visszaugrott a terembe, és vadul hadonászott a karjával.
     – Máday – nyögte ki végül.
    Oké, egy pillanat alatt olyan csend lett, hogy kicsit csengett a fülem a hirtelen nyugalomtól. Mindenki visszaült a helyére, kezek a padon, tekintetek a táblára függesztve, akár a kisangyalok.
     – Mi folyik itt? – lépett be Máday szigorúan.
     – Itt? – nézett körül Ricsi értetlenül.
     – Igen, itt.
     – Témazárót írtunk – közölte Dave, és arcán kedves, „jól viselkedtem” mosoly jelent meg.
     – A tanárnő azt mondja, nem tud fegyelmezni titeket!
     – Minket? De hát… – pislogott Andris.
     – Nincs de hát. Zengett a folyosó tőletek! – kiáltott ránk Máday.
     – Az a-sok terméből jött a zaj – mondta Zsolti. – Borzasztó egy társaság az. Alig tudtam koncentrálni a dolgozatomra, olyan lármásak. Remélem, azért jól sikerült – sóhajtott erőltetetten, és a plafon felé pislogott. Máday csípőre tett kézzel, hunyorogva nézett végig rajtunk.
     – Rendben van, 10/b. Rendben van – fenyegetőzött, mi pedig ösztönösen feszengeni kezdtünk. Ez sosem jelent jót. – Ha még egy panasz érkezik rátok, rendkívüli szülői értekezletet tartunk.
    Nos, ez annyira nem volt ijesztő, ennél azért sokkal durvábbra számítottunk. Teremfogság, tanulószoba, állandó igazgatóhelyettesi felügyelet… Egy rendkívüli szülői? Nem nagy ügy. Máday azonban elégedettnek látszott. Csengetéskor mindenki felpattant a helyéről, és folytatták az óra közben kialakult vitát. Mintha mi sem történt volna.

222-223. oldal, Március 17., szerda (Ciceró, 2011)

>!
RZednik

     – (…) Te voltál, Cortez? – kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt, és elsétált mellettem.
     – Nem, de kidobom a rágóm.
     – Azonnal köpd ki! – rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.
     – Innen, vagy odamehetek? – torpant meg Cortez.

279. oldal, Március 11. péntek (Ciceró, 2012)

>!
ayachii

     – Nyomás órára! Egy hang nélkül! Gyerünk, gyerünk! – sürgetett minket Máday, mi pedig felslisszoltunk a lépcsőn.
    Szerintem a „néma csendben” ment volna, ha Zsolti nem kezd el áriázni, kihasználva a remek akusztikát. Úgyhogy természetesen kitört belőlünk a röhögés, aminek következtében két tanterem ajtaja is kinyílt, és egy pillanat alatt megjelent a szaktanár. Farkas tanárnő csak a fejét ingatva a szája elé emelte a mutatóujját, egy kis „pssszt” hanggal erősítve meg kérését, és már vissza is ment a terembe. A másik tanár már nem volt ennyire elnéző. Kardos feszült tekintettel meredt ránk.
     – Miért nem vagytok órán?
     – Oda tartunk – kurjantotta Andris.
     – Mire véljem a késést? – húzta össze a szemöldökét Kardos szigorúan.
     – Tanár úr, ne tartson már fel minket, óránk van! – mondta Zsolti türelmetlenül, mi pedig inkább lehajtottuk a fejünket.

23-24. oldal, Szeptember 1., csütörtök (Ciceró, 2012)