fantázia fogalom
Idézetek
Napjaink fanyar valószerűsége egyre jobban háttérbe nyomja a képzelet szabad csapongását. Figyeld meg, hogy néhány évtized múlva az emberiség végleg kijózanodik majd, s akkor azt a maroknyi csapatot, mert még lesz valami csökevényes fantázia, zárt intézetek rácsai mögé szorítják.
92. oldal, Helena
Örkény István: Április 77% Egy ismeretlen regény első kiadása
[…] ahol nincs izgató képzelet, fantázia, ott nincs iszonyat, borzalom se.
63. oldal, Ötödik fejezet - Hirdetésünk látogatót hoz
Én még jól emlékszem, hogy sok ember milyen fantáziátlan volt egykor. Ez igazi áldás lehetett. Mert a fantázia csak túlérzékennyé, sebezhetővé, kiszolgáltatottá tesz.
51. oldal
A legtöbb ember fantáziál. Szexuális, sötét, brutális képzelgések ezek, amelyekkel az ember állandóan a saját egóját igazolja, és olykor-olykor más embereket vagy tárgyakat semmisít meg, amelyek az útjába állnak. A fantázia világában az ember teljhatalommal bír, de csak kevesen élik ki a fantáziáikat. Aki megteszi, ráakad a kulcsra:
A veszélyre.
A veszélyre, hogy lelepleződik.
A veszélyre, hogy valami kimondhatatlan dolgot tesz.
Az üzemanyag az adrenalin és az endorfin, ami felszabadul közben. Ez az, amit a motor kipufog, ami arra készteti, hogy még magasabb fordulatszámon pörögjön. Ezért keres néhány ember folyton újabb és újabb borzongást, így lesz a gyilkosból sorozatgyilkos. Nehéz újra üresjáratba kapcsolni, ha az ember egyszer már felpörgette a motort. Ráérzett az erő ízére, felfedezte, mi élteti. A veszély.
A fantázia kétélű fegyver: elveszejthet vagy megmenthet. Tételezzük fel, hogy valaki meglát a Marson egy mozgó tárgyat, és nem tudja, mi az. Rá kell bíznia magát a fantáziájára, természetesen. Mármost: ha az illetőnek pesszimista fantáziája van, elveszti a fejét; ha optimista a fantáziája, akkor nyugodtan cselekszik.
JÓZANUL ÉS FANTÁZIÁTLANUL
Hagyd, hadd legyen lelkem sötét,
Mint egy titokzatos szoba,
Melynek lakói már az édes napra
Nem járnak ki soha.
Hagyd őket, megszokták már e nyomort,
Kár volna őket bántani,
Tudjuk, nem e világra valók
A lélek nem polgári álmai.
A derék földön mit keressenek?
Oly keserűek, hova küldjem őket?
Már elfeledték szép lassan a fényt,
A diadalt, az istent és a nőket.
Csak hallgatnak, s köztük ott kuporog
Az angyalok árva atyafia,
És forgatja nagy, üres szemeit
Egy csöndes őrült, a Fantázia.
Ez még beszélgetne szegény,
Próbálgatna egy-egy visszás mesét,
Dúdolgat olykor, hogy, hej, odakint
Talán épp most teríti szét
Nagy, puha, piros szőnyegeit
A legszebb őszi alkonyat,
S jó volna részeg táncba vinni
Még egyszer mind az álmokat.
Aztán elnémul, egy bús pillanatra
Megérzi, hogy jaj, nem lehet,
Hogy új lakók nőnek körötte,
Közöny, harag és gyűlölet.
És konok csönd van újra a sötétben,
Míg künn az alkony lelkendezve gyúl,
S én nézem, ahogy jó polgárhoz illik,
Józanul és fantáziátlanul.
235-236. oldal, Versek - 1926 (Osiris, 2002)
A közösen kialakított tananyag lényege az, hogy lehetőségeket tartalmaz, és épít a fantáziára is. Az igazi tanulás reflektív folyamat, amelyben a tanulónak is választani kell.
44. oldal
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak 90% Gyerekeknek és szülőknek
Figyelmen kívül hagynunk olyan fizikai jegyeket, amelyek nincsenek összhangban bizonyos mélyen gyökerező spirituális képzeteinkkel, nyilvánvalóan ostobaság volna. Ám ugyanilyen rövidlátásra vallana, ha megnyirbálnánk a fizikai univerzumba látszólag bele nem illő fantáziaszüleményeinket. A fantáziaképek, s voltaképp az emberi szubjektivitás egésze, éppúgy részei a világnak, mint a bolhák, kövek, kvarkok, és semmi sem indokolja, hogy utóbbiak védelmében megváltoztassuk őket.
538. oldal
A divergens gondolkodásmód lényege új formák teremtésének a képességében van, abban, hogy olyan elemeket kapcsolna össze, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek vagy össze nem illőnek tartunk. Ez – ha úgy tetszik – az alkotóképesség, a képzelet, a fantázia.
57. oldal, A kreativitásról általában (Tankönyvkiadó, 1989)
