Falyn Fairchild személy
Idézetek
– Hol a farmerod?- kérdezte Taylor.
Megálltam az ajtóban, mert a furcsa kérdés készületlenül ért. A hálómra mutattam.- Bent, a padlón.
– Van még hely a gépben- mondta, és kezdte beönteni a mosószert.
– A farmerom nincs olyan közeli ismeretségben a tiéddel, hogy együtt mossák őket.
94. oldal
– Eléggé szeretted a mamádat, hogy a karodra tetováltasd a nevét.
– A fivérem akarta, ezért én sem vonhattam ki magam alóla.
– Miért?
– Egyforma tetkónk van mindegyikünknek.
– Úgy érted, hajszálra egyformák? Mindegyikőtöknek?
– Csak Tylernek, a fivéremnek meg nekem.
– Taylor és Tyler – horkantva nevettem.
Velem nevetett. – És Thomas, Trenton és Travis.
– Komolyan? – vontam fel a szemöldököm. – Biztos tréfálsz.
– Anyám szerette a T betűs neveket – vont vállat.
117. oldal, 7. fejezet
– Csak barátok vagyunk – fűztem hozzá magyarázatképpen.
Abby felvonta a szemöldökét, aztán Travisre pillantott. – Ó!
[…]
– Korábban mi is barátok voltunk – jegyezte meg Travis keresetlenül.
Abby összepréselte a száját, hogy elfojtsa a mosolyát. – Nem mintha nem küzdöttem volna ellene.
– Foggal-körömmel! – rázta meg evés közben a fejét Travis.
201. oldal
Taylor lágy ajka, az, ahogy magához húzott, mintha egy percig sem bírna tovább távol lenni tőlem, egyszerre szembesített minden érzéssel. És még többet akartam.
– Nem vicc. Fogd be a pofád – füstölgött Taylor halkan.
– Tessék? – pördültem meg.
Taylor vonásai kisimultak és megköszörülte a torkát. – Bocs, nem neked mondtam.
Felvontam a szemöldököm.
– Dalton megjegyezte, hogy szép a feneked – magyarázta Zeke.
– És nem értesz egyet vele? – kérdeztem, miközben beletöltöttem a különleges meggyes kotyvalékomat a kólájukba.
Taylor grimaszt vágott, mintha a világtörténelem legostobább kérdését tettem volna fel. – De igen. Csak nem akarom, hogy észrevegyék.
127. oldal
– Hogy lehet ilyen őrült meleg Coloradóban? – panaszkodott. – Azért költöztem ide, mert kövér vagyok. A kövérek nem szeretik a meleget.
– Akkor nem kellett volna olyan megélhetést választanod, ami egy tűzhely mellé szegez – vigyorogtam csücsörített szájjal.
Nehéz volt a tálca, amikor megemeltem, de már nem annyira, mint régen. Most már, ha kellett, hat tele tálat is el tudtam cipelni. Nekifaroltam a lengőajtónak, és a fenekemmel kicsaptam.
– Ki vagy rúgva! – dörrent rám. A fehér vászonronggyal megtörölte kopasz fejét, aztán lecsapta az előkészítő-asztal közepére.
– Felmondok! – kiabáltam vissza.
– Nem vicces! – hajolt el a tűzhelyből áradó hőség elől.
7-8. oldal