falu helyszín
Idézetek
Úgy maradt el mögötte Bukarest, mint egy fájdalmas emlék, amelytől szabadulni kell, és amelybe örökre vissza fog vágyni, már előre félt attól az állapottól, hogy nem fogja tudni elmesélni otthon, nem lehet falun elmesélni, hogy milyen egy igazi város.
180. oldal
Vida Gábor: Senkiháza 93% Erdélyi lektűr
András hazaérve elrakta a kerítésre szellőzni kirakott dolgokat – sehol nem volt olyan biztonságban, mint itt, ha csak a boltba szaladt le, nem zárta be a kaput, bármit kinn lehetett hagyni, ez falu volt, ahol a szomszédok pletykálnak és más házastársával hálnak ugyan, de a kaput csak éjjelre zárják be.
54. oldal
Így aztán sokáig azt hittem, hogy ez a falu, ahol nem születtem [sic!], az egész világ. Most aztán, hogy valóban láttam a világot, és tudom, mennyi kis faluból áll, most nem tudom, akkorát tévedtem-e gyerekkoromban.
11. oldal
Ne csodálkozzunk azon, ha a civilizáció előrenyomulása a városokat és a falvakat ilyen sajnálatos módon visszataszítóvá teszi. Figyelmesen hasonlítsunk össze egy régi német városközpontot a modern lakóteleppel, ahol lakunk vagy ezzel a már vidékre is terjedő kultúrszeméttel elárasztott területeket a még érintetlen helyekkel. Ezután hasonlítsuk össze egy normál testszövet hisztológiai képét egy rosszindulatú daganatéval: meglepő párhuzamokat fogunk találni. Objektíven végiggondolva és az esztétikumot kézzelfoghatóra lefordítva, ennek a különbségnek az oka az információvesztés.
III. Az élettér pusztulása
Ha vihar jő a magasból
Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el, kicsi bátyám.
Ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de az angyal, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
62. oldal
A falu népe bólogatott, és várt. Megszokták már a csudálkozást is, meg a várást is, azért voltak parasztok.
I. kötet, II. rész, 109. oldal