!

falevél tárgy

Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Rabindranath Tagore: A növekvő hold / A kertész
Széphalminé Szeghy Éva (szerk.): A kert öröme
Lackfi János – Ijjas Tamás: A világ legrövidebb meséi
Cheryl Strayed: Vadon
Samuel Bjørk: A bagoly röpte

Idézetek

>!
Lunemorte MP

Érzem, hogy lehullok én is, mint a falevél.

Kapcsolódó szócikkek: falevél
>!
krlany I+SMP

Nem is, a világ legrövidebb meséje egy falevélről szól, ami csak repülni akart a szélben, de beleragadt valaki frizurájába, azután meg könyvjelző lett.

51. oldal · Ijjas Tamás

Kapcsolódó szócikkek: falevél · könyvjelző
>!
Kek P

Fénylik, lobog a mulandó levél,
azért lobog, mert nem sokáig él.
Munkálok én is, a szavak alatt
magától érik gond és gondolat.

22. oldal (Illyés Gyula: Óda egy krumpliföldhöz)

Kapcsolódó szócikkek: falevél · gondolat
>!
Shea

Ma reggel azon kaptam magam, hogy a konyhaablakon át beáramló fényt figyelem. Hosszú négyszögben érkezett a padlóra, és rávetítette a kinti, reszkető falevelek árnyékát. Olyan egyszerű volt az egész, mégis nagyon szép.

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · falevél · fény · szépség
>!
Lunemorte MP

Az éjben, mikor az esőverte falevelek sírnak a szélben, az én suttogásom hallod az ágyon, és a nyitott ablakon át a villám fényében az én kacagásom villan be hozzád.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka · falevél · villám
Hirdetés
>!
robinson P

A hűvös, kora októberi szombaton a nap elragadó fényben fürösztötte a tájat, lágy fénysugarak hullottak a sárga és piros őszi falevelekre, melyek készültek lepotyogva helyet szorítani a télnek.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: falevél
4 hozzászólás
>!
szmelus P

Napközben az idő felmelegedett úgy huszonegy fokig, de estére lehűlt, a nyár frissessége körülöttünk mindenhol lassan átadta helyét az ősznek. A falevelek szinte észrevehetetlenül megkoptak, a vadvirágok hosszú szára meghajlott, megtelepedett rajtuk a hervadás.

Cheryl Strayed: Vadon Ezermérföldes utam önmagamhoz

Kapcsolódó szócikkek: falevél · nyár · ősz
>!
Sli SP

– Nézd csak – mondta hirtelen Arkagyij –, leszakadt egy juharlevél, és most lefelé szállong; a mozgása éppen olyan, mint a pillangó csapongása. Hát nem különös? A legszomorúbb és legélettelenebb dolog hasonlít a legvidámabbra és legelevenebbre.
– Jaj, barátom, Arkagyij Nyikolaics! – kiáltott fel Bazarov. – Csak egyre kérlek: ne szépelegj.
– Úgy beszélek, ahogy tudok… De hát ez már zsarnokság. Eszembe jutott valami, miért ne mondhatnám ki?
– Na igen; és miért ne formálhatnék én véleményt róla? Szerintem szépelegni illetlenség.
– És mi nem illetlenség? Káromkodni?
– Aha! Látom, a nagybátyád nyomdokaiba akarsz lépni. Hogy örülne az az idióta, ha most hallana!
– Minek nevezted Pavel Petrovicsot?
– Annak, ami – idiótának.
– Ez már egyszerűen tűrhetetlen! – kiáltotta Arkagyij.
– Lám, lám! Megszólal a rokoni érzés – válaszolta nyugodtan Bazarov. – Észrevettem, hogy ez igen makacsul tartja magát az emberekben. Mindent hajlandók megtagadni, minden előítélettel hajlandók leszámolni, de elismerni, hogy például a testvérük, aki ellopta valakinek a zsebkendőjét, tolvaj – ez meghaladja az erejüket. Vagy éppen: a testvérem, az én testvérem – ne lenne géniusz… hogy lehetséges ez?

187-188. oldal, XXI. fejezet (Helikon, 2019)