Fakó személy

-Sosem állítottam, hogy hülye volnál.
-Viszont ezt gondolod.
(…)
-Dehogy – mondta szelíden.- Csak nem tanítottak meg helyesen gondolkodni.

51. oldal

– És te – puhatolóztam tovább – már akkor érezted ezt a… földrengést?
– A földrengést? – ismételte nevetve. – Igen. Már az első csókunknál rengett a föld.

67. oldal

– Nem igazán érzem itt otthon magam –
…
– Mitől lesz egy hely olyan, hogy ott otthon érezd magad?
– Tőled –

Szállás, 102. oldal

– Mitől lesz egy hely olyan, hogy ott otthon érezd magad?
– Tőled – felelte csendesen.

102. oldal

– Na és, hogyan akarod levakarni magadról? Gondolom, van valami terved.
Jobbnál jobb terveim voltak.
– Legjobb lesz, ha megölöm.
Fakó elmosolyodott.
– Nem tudsz valami kevésbé… radikális megoldást?
– Tudnék éppen – vontam meg a vállam. – Csak az nem olyan hatékony.

– Volt valami?
– Néhány mókus megdobált mogyoróval.

138. oldal

Ha ez lenne az utolsó alkalom, hadd mondjam el, hogy soha ne felejtsd, Pikk, szeretlek, és mindig is szeretni foglak. Mindegy, hova mennek a lelkek a halál után, az enyém mindig vigyázni fog rád, szolnisko mojo.

422. oldal, Roham

Fakó, nem megyek sehova. A társam vagy. Téged választottalak. Most és mindörökké.

32. oldal, Erősítés

Megcsókoltam, mert ha eljön ma értem a karmos halál, azt akartam, hogy az ő ízével az ajkamon halhassak meg.

422. oldal, Roham

– Néha majdhogynem utálni tudnálak azért, mennyire nem érted, mit jelentesz nekem, mennyire üres és sötét is voltam előtted. Szolnisko mojo.

406. oldal