Faith Morgan személy
Idézetek
Mindegy, mennyire különbözik két ember, férfi, nő, földönkívüli vagy kisnyuszi, a könyvek mindig összehoznak mindenkit! Ez a közös pont megmásíthatatlan.
Vajon lehet kapni olyan gyógyszert, kapszulát, akármit, ami fejleszti a türelmet?
A mai fiataloknak arra lenne szükségük, hogy valaki jól pofán vágja őket, emlékeztesse a szerencséjükre, majd megtanítsa őket álmodni.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Megfogta a kezem, és rásimította a farmerjében rejtőző merevedésére. Zsigerileg sokkolt, mennyire kemény és hosszú, de leginkább maga a tudat, hogy miattam ilyen. Éntőlem lett ilyen.
– Van fogalmad róla, mennyire nehéz, hogy állandóan te jársz a fejemben? És belegondoltál abba, mennyire veszélyezteti a farkamat, hogy állandóan így áll, ha a közelemben vagy? Tudod, mennyire szoros ilyenkor a farmer?
Kibukott belőlem a röhögés. Idióta. Imádni való idióta. Az enyém.
– Anya mindig azt mondja, hogy ne álljak szóba idegenekkel.
Úgy döntöttem, nem hívom fel rá a figyelmét, hogy ezt a szabályt már megszegte.
– Anyukád nagyon okos dolgot tanított neked – mondtam, és tekintve a múltamat, teljesen őszintén gondoltam. – Talán hallgatnod kellene rá. Miért nem keresed meg, és…
– De a bátyám azt mondja, hogy a csinos lányokkal mindig szóba kell állni. Akkor is, ha nem ismerem őket – magyarázta kissé náthás hangon, majd tétován megvonta a vállát. – Régen azt mondta, ez később hasznos lesz számomra, de már akkor sem értettem, mit akart ezzel.
43. oldal, 2. fejezet - Soha ne nézz az ellenség szemébe!
– […] Ha valami bajod van Brayden viselkedésével, elé állsz és számon kéred. Jogod van hozzá, hiszen a testvéred.
– És mi lesz, ha megharagszik, vagy rám kiabál?
– Akkor megvered – feleltem nemes egyszerűséggel. Ezzel sikerült halvány mosolyt csalnom sápadt arcára. Bizonyára elképzelte, ahogy ő, a kis tökmag, megsimogatja az ő nagy tesóját néhány ütéssel. – Ehhez is jogod van, mert…
– Ő a tesóm.
– Így van. Látod, érted te ezt.
– Szeretlek – mondta minden bevezető nélkül, egyenesen a szemembe. Sokkolt az őszintesége, és megindított a nyíltsága. Mielőtt egyáltalán feldolgozhattam volna, folytatta: – Nem azért mondom, hogy bármiről meggyőzzelek. Azért sem, hogy kicsikarjak valamilyen vallomást. Nincs rá szükségem. Tudom, hogy imádsz!
Csendesen nevettem, közben megborzongtam, ahogy a mellbimbóm súrolta a mellkasát, mikor fölém gördült.
– Na, tessék! Minden szép pillanatot haza tudsz vágni az egóddal!