Fabricius Flóra személy
Idézetek
Sokat tanultam atyámtól, végső esetben gyógyfüveket gyűjtök, aztán meggyógyítok egy-két taknyos embert, akik hálából adnak enni…ha túlélik… – mosolyogtam rá.
– Na, persze, hogy aztán kikiáltsanak boszorkánynak! Még az hiányzik.
32. oldal
Úgy tűnt két ember lakik benne: egy szenvedélyes itáliai és egy mérsékeltebb magyar. Nem tudtam melyik tetszik jobban, még nem is tudhattam.
51. oldal
Igenis meg fogom találni azokat az embereket, akik veszik a fáradtságot, és nem a külsőm, a származásom alapján, hanem tapasztalataik szerint ítélnek meg.
46-47. oldal
Mint egy fekete angyal, jártam a bűn utcáit, s a sors folyton az utamba kergette az alávalókat, akiknek fizetniük kellett tetteikért.
8. oldal
A csuklya lecsúszott a fejéről, haja hullámossá vált a szemerkélő esőtől. Annyira szerettem volna megsimogatni. Szerettem volna beletúrni, eligazgatni a rakoncátlan fürtöket, de valószínűleg csak egy szemtelen kis vigyort kaptam volna, amivel értésemre adja, tudja, hogy ellenállhatatlan.
162. oldal
– Nem vagyok én valami brosstű, amit el kell zárni, nehogy ellopják!
11. oldal
– Van valami a szemében. Mély, akár a feneketlen kút. Mintha elbájolna, megdelejezne, mint a vásárban a szemfényvesztők a gyanútlan embereket…..
215. oldal
Sosem hittem volna, hogy ennyire taszít a végtelenség. Abban a pillanatban azonban megértettem, hogy a végtelenség számomra a kilátástalanságot jelenti, s hiába tudtam, hogy meghatározott cél felé tartunk, hiába tudtam, hogy egy nap újra földet érzek a talpam alatt, az érzés, miszerint a semmi közepén állok, kitéve a természet erőinek, ijedtséggel töltött el.
24. oldal
– Jegyezd meg, Lorenzo Mariani, a feleséged vagyok, és nem egy vagyontárgyad, vagy a szolgád.
80. oldal