Fabricius Flóra személy

Azt mondják, a dühöt, bánatot hagyni kell kiáradni, különben elégeti a szívet, a lelket, észrevétlen pusztítja el az embert.

17. oldal

Szeretem a pirkadatot. Szeretem, amikor alszik a város, alszik a ház, csend van….

5. oldal

A lángolás nem múlik el, ha táplálják a tüzet, ha erős a szerelem, ha erős a sorsközösség.

70. oldal

Arra gondoltam, bizonyára azért osztja nekem a jóisten a bolondokat és a rejtélyeket, hogy ne lustuljak el.

75. oldal

Mindig úgy képzeltem, hogy az asszonyok azért ölnek ritkán, mert nagyobb, szeretőbb, gyengédebb szívet adott nekik a Jóisten, mint a férfiaknak. Ha mégis gyilkos gondolataik támadnak, azok dühből, féltékenységből vagy félelemből fakadnak.

102. oldal

A csuklya lecsúszott a fejéről, haja hullámossá vált a szemerkélő esőtől. Annyira szerettem volna megsimogatni. Szerettem volna beletúrni, eligazgatni a rakoncátlan fürtöket, de valószínűleg csak egy szemtelen kis vigyort kaptam volna, amivel értésemre adja, tudja, hogy ellenállhatatlan.

162. oldal

Kakukktojás voltam, mégis beleillettem a fészekbe.

194. oldal

Olvasottságom okán sok esetben szóltam bele olyan dolgokba, melyekről azt tartották, egy cseppet sem valók fiatal leányoknak.

214. oldal

Arra gondoltam, hogy talán átmelegednék, ha az egész testemet belehelné, aztán gyorsan elszégyelltem magam.

228. oldal

– Azt is mondták, hogy őrzött kegyelmed.
– Nem őriztem. Csak nem mentem messzire.

257. oldal