!

Ezra Pound személy

Ernest Hemingway: Vándorünnep
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Paula Mclain: A párizsi feleség
Karl Ove Knausgård: Halál
Ramona Ausubel: A Guide to Being Born: Stories

Idézetek

>!
Véda MP

Ezra Pound-ra azért haragudott [Gertrud Stein], mert egyszer régen túlságosan hirtelen ült rá valami apró, törékeny és kétségkívül kényelmetlen székre, amit – nagyon is meglehet – szándékosan adtak éppen alája, s azt megrepesztette, vagy tán összetörte. Az, hogy Ezra nagy költő, gyöngéd és nagylelkű férfi, s az, hogy tisztességes székben nem tett volna semmi kárt, meg se fordult az agyában. Ezra iránti ellenszenvének okát később eszelte ki, agyafúrtan és kajánul.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound · Gertrude Stein
1 hozzászólás
>!
Véda MP

Végül Anderson leült az íróasztala mellé, és ajánlóleveleket írt Ernestnek több neves Párizsban élő külföldihez, akikkel nemrég ismerkedett meg, többek között Gertrude Steinhez, James Joyce-hoz, Ezra Poundhoz és Sylvia Beachez.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound · Gertrude Stein · James Joyce · Sylvia Beach
>!
Véda MP

– Mindenki azt mondja, hogy az Ulysses remekmű – mondta Ernest. – Olvastam belőle néhány fejezetet, egy folyóirat közölte folytatásokban. Nem ehhez vagyok szokva, de valami fontos történik benne.
– Egészen zseniális – felelte Lewis. – Joyce mindent meg fog változtatni, ha hihetünk Poundnak. Járt már Pound lakásán?
– Hamarosan elmegyek hozzá – válaszolta Ernest, bár még oda sem küldte el az ajánlólevelet.
– Jóember, el kell mennie. Nem mindenki bírja elviselni Poundot, de kötelező találkozni vele.
– Mi olyan nehéz Pounddal kapcsolatban? – kérdezte Ernest.
– Az igazat megvallva, ő maga – nevetett Lewis. – Majd meglátja. Ha Joyce szakasztott olyan, mint egy halk szavú professzor a kopott kabátjában és a sétabotjával, Pound maga az ördög, arcátlan és félőrült, folyton a könyvekről és a művészetről magyaráz.
– Én találkoztam az ördöggel – felelte Ernest-, és az ördög nagy ívben tesz a művészetre.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound · James Joyce
>!
Véda MP

– Mi a véleménye Pound elméletéről a szimbolizmusról? – tette fel a kérdést Ernest Steinnek. – Tudja, hogy a sólyom mindenekelőtt legyen sólyom.
– Ez elég nyilvánvaló, nem? – felelte Stein. – Egy sólyom mindig sólyom, kivéve, ha – itt felvonta egyik vastag szemöldökét, és titokzatos mosoly jelent meg az ajkán –, kivéve, ha a sólyom egy káposzta.
– Micsoda? – kérdezte Ernest vigyorogva, vidáman és láthatólag elképedten.
– Hát ez az – felelte Gertrude.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · Ezra Pound · Gertrude Stein
>!
Carmilla 

    Homérosz, Vergilius és Dante eposzához hasonlóan Pound epikája is a Nekyia, azaz az élők leszállása a Holtak birodalmába, a válaszkeresés dimenziójában zajlik le.

275. oldal, XI. Pokoljárók a modern irodalomban / Ezra Pound (Gondolat, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound
Hirdetés
>!
Ligeia P

Faustus had read a poem by Ezra Pound over the hole in the ground and each of the gathered people stooped down and took a handful of dirt to throw on the lowered box.

(Magniloquence)

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound
>!
Carmilla 

Gertrude Stein nem féltékeny francia művészbarátaira, összehozza őket honfitársaival. Hemingway az ő szalonjában ismeri meg Picassót, Matisse-t, Braque-ot, Cocteau-t. Itt barátkozik össze F. Scott Fitzgeralddal, a húszas évek „jazz-korszakának” látványos írójával, Dos Passosszal, a keresztmetszet-regények majdani szerzőjével, Ezra Pounddal, a később fasisztává lett ezoterikus költővel és másokkal.

35. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)

>!
Chöpp 

Belelapoztam az Adornóba, olvastam pár oldalt Banjamintól, görnyedtem néhány napot Blanchot fölött, vetettem egy pillantást Derridára és Foucault-ra, próbálkoztam egy ideig Kristeva, Lacan és Deleuze írásaival, valamint Ekelöf, Björling, Pound, Mallarmé, Rilke, Trakl, Ashbery, Mandelstam, Lunden, Thomsen és Hauge verseivel, amelyekre sohasem szántam többet néhány percnél, úgy olvastam őket, mint a prózát, mint MacLean vagy Bagley egy-egy könyvét, és nem tanultam semmit, nem fogtam fel semmit, de már maga a tény, hogy kapcsolatba kerültem velük, hogy a könyveik a polcomon sorakoznak, egyfajta tudateltolódáshoz vezetett, már azáltal gazdagabb lettem, hogy tudtam a létezésükről, és ha nem is töltöttek el új meglátásokkal, annál több sejtéssel és benyomással gazdagítottak.

326. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound · Mallarmé · Rainer Maria Rilke