Ezio Auditore da Firenze személy

Bosszút állok mindazokon, kik elárulták családomat. Nevem: Ezio Auditore da Firenze. Orgyilkos vagyok…

Hátlap

– Az igazi tiszteletet ki kell érdemelni – felelte Ezio. – Nem lehet örökölni, sem megvenni. És erővel sem lehet kicsikarni.

315. oldal

Amikor fiatal voltam, kezemben volt a szabadság, de nem vettem észre, kezemben volt az idő, de nem vettem tudomást róla, kezemben volt a szerelem, de nem éreztem. Hosszú évtizedek teltek el, mire megértettem mindhárom értelmét. – Ezio Auditore.

– Add meg magad, velencei kutya! – mordult rá ellenfele.
– Végzetes tévedés – vetette oda neki Ezio. – Egy firenzei számára nem létezik nagyobb sértés, mint hogy velenceinek nevezzék.

28. oldal

Machiavelli előrelépett, és keményen Ezio szemébe nézett.
— Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd…
És Ezio úgy vágta rá a következő szavakat, mintha
egész életében tudta volna.
— Semmi sem igaz.
— Ahol másokat megköt az erény vagy a törvény – folytatta
Machiavelli –, ne feledd…
— Mindent szabad.

Leonardo a papírlapon szereplő névre mered. Amikor felpillant, idegesnek tűnik.
– Tudod, ki ez?
– Olvastam a nevet. Volpe. Gondolom csupán gúnynév…
– A Róka! Igen! Ki ne mondd hangosan, főleg nagy nyilvánosság előtt! Ő az, aki mindent lát, de őt magát nem látni soha.

A nő a szajhák határozottságával válaszolt:
– Mit ér maguknak, amit tudok? – Aztán újra felvette hivatásához illő mosolyát. – Mellesleg Camillának hívnak.
– Tíz dukátot.
– Húszat.
– Húszat?! Háton fekve egy hét alatt sem keres meg ennyit – mordult rá Machiavelli.

427. oldal, 57. fejezet (Fumax, 2012)

– A megvilágosodáshoz hosszú évek töprengése vezet, nem pedig vakhit eredménye.

467. oldal utolsó mondata, 65. fejezet (Fumax, 2012)

– Azt hiszem, nem kéne meglepődnöm azon, hogy megpróbálod ráerőltetni magad egy kedves, ifjúhölgyre, aki nyilvánvalóan egy halom trágyának tart, hiszen a kedves papád is ugyanígy próbálja ráerőltetni Firenzére a banki kamatait!

Olyan nincs, hogy valahová ne lehetne behatolni!

286. oldal