Ezio Auditore da Firenze személy

Amikor fiatal voltam, kezemben volt a szabadság, de nem vettem észre, kezemben volt az idő, de nem vettem tudomást róla, kezemben volt a szerelem, de nem éreztem. Hosszú évtizedek teltek el, mire megértettem mindhárom értelmét. – Ezio Auditore.

Bosszút állok mindazokon, kik elárulták családomat. Nevem: Ezio Auditore da Firenze. Orgyilkos vagyok…

Hátlap

– Add meg magad, velencei kutya! – mordult rá ellenfele.
– Végzetes tévedés – vetette oda neki Ezio. – Egy firenzei számára nem létezik nagyobb sértés, mint hogy velenceinek nevezzék.

28. oldal

– Az igazi tiszteletet ki kell érdemelni – felelte Ezio. – Nem lehet örökölni, sem megvenni. És erővel sem lehet kicsikarni.

315. oldal

5. fejezet

Soha nem adhatjuk fel a harcot. Abban a pillanatban, hogy ezt megtesszük, veszítettünk.

83. oldal

Az élet előrehaladtával Ezio kezdte azt érezni, hogy a legjobb barátja valójában saját maga lesz.

Egy háború megnyeréséhez néha nem elég a puszta logika. A szerencse is közrejátszik.

126. oldal

Machiavelli előrelépett, és keményen Ezio szemébe nézett.
— Ahol mások vakon követik az igazat, ne feledd…
És Ezio úgy vágta rá a következő szavakat, mintha
egész életében tudta volna.
— Semmi sem igaz.
— Ahol másokat megköt az erény vagy a törvény – folytatta
Machiavelli –, ne feledd…
— Mindent szabad.

A mozdulat váratlanul érte a kapitányt, és elvesztette az egyensúlyát. Ezio elgáncsolta, és fejjel lefelé behajította az alsó hajótérben lévő víztartályba.
– Segítség, effendi! Nem tudok úszni! – bugyborékolta a kapitány, amikor felbukkant.
– Hát akkor ideje megtanulni – vetette oda neki Ezio, miközben hátrafordult, hogy odasózzon két másik kalóznak, akik már majdnem odaértek hozzá.

28. oldal