Ezekiel 'Zeke' Crosse személy

– Allie, te egy gyönyörű, egzotikus szépségű vámpírlány vagy egy katanával. Kettőnk közül nem én fogom felhívni magamra a figyelmet.

370. oldal

– Miért jöttél vissza?
Vállat vontam.
– Unatkoztam? Nem volt hova mennem? Mert jó ötletnek tűnt? Válassz egyet!

355. oldal

(…) Visszamosolyogtam rá. Követtem a kapuhoz, és közben azon morfondíroztam, hogy ez a fiú – ez a segítőkész, barátságos és kedves emberi lény – fogja a vesztemet okozni.

209. oldal

– Nyugi! – szóltam neki. – Nem igaziak. Gondolom, valami szobrok lehetnek.
Zeke összerázkódott, és elvette a kezét a pisztolyról.
– Láttam már sok furcsa dolgot – suttogta a fejét rázva –, de azt hiszem, ez mindent visz. Tűnjünk el innen, mielőtt rémálmaim lesznek tőlük… vagy életre kelnek!

384. oldal

(…)- Harcos vagy, megkérdőjelezel mindent, amivel nem értesz egyet, és talán te vagy az egyetlen, aki nem fél Jebtől. És még sosem találkoztam hozzád fogható emberrel. Soha.

304. oldal

– Sajnálom! – mondta és tett egy lépést hátra. A ruhája és a haja még mindig nyirkos volt. Olyan szaga volt, mint a folyónak. – Csak szerettem volna tudni, hogy tényleg jól vagy. – Kezével végigszántott a haján. – Biztosan jól vagy? Se törött csont, se agyrázkódás? Nem úszkálnak halak a tüdődben?
Fáradtan rámosolyogtam.
– Lehet, hogy lenyeltem egy-két pontyot, de már felköhögtem őket.

260. oldal

8. fejezet, 132. oldal

213. oldal

(…) – Hát, nyugodtan mondd, hogy érzelgős vagyok, de ez az én történetem, és ragaszkodom hozzá.
– Épp ellenkezőleg – feleltem. – Szerintem túl szigorú vagy magaddal szemben, és Jebnek nem tőled kellene elvárnia, hogy életben tartsd a többieket, hogy te gondoskodj mindenki boldogságáról és biztonságáról. Szóval nem tartalak érzelgősnek.
Ezúttal szívből jövő mosolyt villantott rám, bár a hangja évődő maradt.
– Akkor minek tartasz?
Naivnak, gondoltam.

287. oldal