Evylin Loontwill személy
Idézetek
– […] Csak képzelje el, hogy szegény családját is magával rántja a posványba! Azok a drága Loontwill-lányok! Olyan eszesek, olyan ígéretesek, annyi lehetőség áll előttük, és most a viselkedésével őket is szégyenbe döntötte, nemcsak magát!
– Bizonnyal nem a húgaimról beszél, vagy mégis? Sok mindennel megvádolták már őket, de ésszel még sosem. Szerintem ezt kifejezetten sértőnek is éreznék.
63. oldal, Negyedik fejezet - Tea és sértesek
– Nekem úgy tűnik, mindent fokhagymával csinálnak itt. Fantasztikus.
– Kérem, asszonyom, ne hamarkodja el – rázta a fejét alig észrevehetően Floote. – Ez mindössze gyakorlati megfontolás. A vámpírok allergiásak a fokhagymára.
– Így már nem csodálom, miért olyan ritka odahaza.
– Rettenetes tüsszentőrohamokat okoz, asszonyom, igen hasonlóakat ahhoz, mint amelyek Miss Evylint gyűrték le régebben, ha egy macskával találkozott.
– És a farkasemberek?
– A bazsalikom, asszonyom.
– Igazán? Milyen érdekes! Ugyanolyan tüsszögéssel jár?
– Úgy vélem, égő, viszkető érzést okoz az orr és a száj belső felszínén, asszonyom.
– Így tehát a pesto, ami nekem annyira ízlik, valójában egy hírhedt talján természetfeletti-ellenes fegyver? – Alexia vádlón fordította sötét szemét Madame Lefoux felé. – És még sincsen a napernyőmben pesto! Azt hiszem, ezt mielőbb orvosolnunk kell.
A feltaláló nem mutatott rá, hogy Alexia aligha járkálhatna egy fokhagymás bazsalikomtól szagló napernyővel; nem is kellett, mert barátnője figyelmét közben elvonta valami narancsszín gyümölcs érkezése – természetesen narancs volt –, amelyet vékonyra szelt, a baconre emlékeztető, azzal mégsem azonos disznóhúsba tekertek. Alexia teljes elragadtatásba esett.
– Ez, ugye, nem fegyver?
– Hacsak nem fordítja zsidók ellen, asszonyom.
– Ó, biztosíthatlak, szegény Evyt igen mélyen érintette a dolog. Annyira, hogy sokkos állapotban van egy idő óta – kelt Loontwill asszony a lánya védelmére.
– Ugye, úgy értetted: idióta? – Ha a családjáról volt szó, Alexia nem fukarkodott a nyilakkal.
Az asztalfőn Loontwill méltóságos úr, egyetlenként, aki képes megérteni egy szóviccet, halkan kuncogott.
11. oldal