evolúció fogalom

A haláltól való félelem, úgy tűnik nekem, az evolúció tévedése: sok állat erőteljes rettegéssel és meneküléssel reagál arra, ha közeledik hozzá egy ragadozó. Egészséges reakció, elkerülhetővé teszi a veszélyeket. Ez a rémület egyetlen pillanatig tart, nem tartós valami. A természetes kiválasztás eredményezte ezeket a ritka szőrű, nagy majmokat hipertrofikus frontális lebenyekkel, a jövő előrelátásának túlzott képességével. Kiváltság ez, s bizonyára segít, de ez szembesített bennünket, nagy majmokat az elkerülhetetlen halál látomásával is, s működésbe hozza a rettegés és a ragadozóktól való menekülés ösztönét. Egyszóval úgy gondolom, hogy a haláltól való félelem két, egymástól független evolúciós késztetés esetleges és ostoba interferenciája, nem olyasvalami, ami hasznunkra lenne vagy lenne értelme. Mindennek véges az időtartama. Az emberi fajnak is. („A Föld elveszítette ifjúságát, úgy múlt el, akár egy boldog álom. Most minden nappal közelebb kerülünk a megsemmisüléshez, a sivársághoz”, világít rá Vjásza a Mahábháratában.) Félni az átmenettől, félni a haláltól olyan, mintha félnénk a valóságtól, félnénk a naptól. Ugyan miért?

Az emberi faj evolúciója leírható a felesleg, a puszta túléléshez szükségesen túli mindenfajta, az ember rendelkezésére álló felesleges energia növekedéseként is. Minden emberi vívmány ebből a feleslegből származik.

161. oldal

A győztesek mégiscsak a legrátermettebbek. Aki győz, az joggal győz. A természetben nincs igazságtalanság. Tisztességtelenség. Minden természet. A dolog természete szerint. Aki túlél, az győzött.

216. oldal

Úgy tűnik, az evolúció, mint afféle fókaidomár, hormon-jutalomfalatokkal igyekszik rávenni minket a túlélés és a szaporodás mutatványaira; például a kötődést, a simogatást és a csókolózást oxitocinnal, a nevetést, az orgazmust és a napfényt endorfinnal, a táplálkozást, a szexet dopaminnal, a kényelem- és biztonságérzetet, a hierarchia mászókáján való felkapaszkodást szerotoninnal jutalmazza. Mi meg
szerelmeskedünk, gondoskodunk az utódainkról, jókat lakmározunk, hajtunk sikerért, dicsőségért, hogy kapjunk egy kis hormonkát az idomártól.
De minket, embereket se ejtettek ám a fejünk lágyára. A kellemes érzésekhez morált, értékeket társítunk, költészetbe, művészetbe, tudományba csomagoljuk.

38-39. oldal

És szenvedélyességemet csak tovább fokozza, ha arra gondolok, hogy szegény fundamentalista, meg az is, akiket befolyásol, mennyi mindent veszítenek. Az evolúció igazsága, sok más tudományos igazsággal egyetemben annyira magával ragadó, elbűvölő és gyönyörű, igazán micsoda tragédia, ha valaki úgy hal meg, hogy mindezt kihagyja. Természetesen ettől vagyok szenvedélyes. Hogy is ne lennék? Az evolúcióban való hitem mégsem fundamentalizmus, de még csak nem is hit, mert tudom, mi kellene ahhoz, hogy másképp gondolkodjam róla, és boldogan meg is tenném, ha a szükséges bizonyítékok előkerülnének.

311. oldal (Hogyan ássa alá a fundamentalizmus a tudományt?)

Az evolúció története tele van csodálatos állatokkal, amelyek nem tudtak alkalmazkodni. Régen azt hitték, hogy az emberek műveltsége a kulcs mindenhez, de az emberek nem művelődni akarnak, hanem jól érezni magukat.

183. oldal

„Azok az állatok, amelyek elhagyták a vizet, és a szárazföldön kezdtek élni, magukkal hozták a tengert a testükben, és ez az örökség utódaikban tovább élve a mai napig összeköti az összes szárazföldi állatot tengeri eredetével. A halak, a kétéltűek, a hüllők, a melegvérű madarak és emlősök – mindannyiunknak sóoldat kering az ereinkben, melyben a nátrium, a kálium és a kalcium szinte pont olyan töménységben van jelen, mint a tengervízben. Ez több milliárd éves örökségünk, távoli őseink akkor fejlődtek egysejtű élőlényekből többsejtűekké, és fejlesztették ki a keringési rendszert, amelyben eleinte csak tengervíz áramlott.” Így hát mind a vízből származunk, a saját rejtélyes Sargasso-tengerünkből. „És ahogy maga az élet is egykor a tengerben kezdődött, a saját életünket is mind az anyaméh magzatvizének aprócska óceánjában kezdjük. ”

154. oldal

Ha már biológia: szerintem a klónozás király dolog. Nem értem, a szent fazekak miért akadnak ki annyira rajta. Végül is Isten készítette az eredetit, a klónozás csak fénymásolás. Nagy ügy. És hogyan akadhat ki valaki az evolúción, nem? Valakinek csak el kellett gurítani azt a labdát – szerintem tök természetes, hogy megpróbáljuk kitalálni, hogyan volt a nagy gurítás. Nyugi. Az egyik elmélet még nem zárja ki a többit.

13-14. oldal

     – A következő a helyzet, Wade. Te egy úgynevezett „emberi lény” vagy. Az ember egy nagyon okos állatfajta. És mint a bolygónk összes többi állata, mi is egy egysejtű organizmustól származunk, amely évmilliókkal előttünk élt. Az élet kialakulásának folyamatát evolúciónak hívjuk, erről később még tanulni fogsz. Hidd csak el, függetlenül attól, amit eddig mondtak neked, igazából így jelentünk meg ezen a bolygón. Van rá egy csomó bizonyíték, a sziklák régóta őrzik a titkot. Ja, hogy van az a sztori? Hogy mindannyiunkat egy Isten nevű, oltári nagy hatalmú pofa teremtett, aki az égben él? Az csak mese habbal. Az egész Isten-sztori igazából egy ősrégi blöff, amivel az emberek már évezredek óta szédítik egymást. Mi találtuk ki. Ahogy a Télapót és a Húsvéti Nyuszit is.
    Igaz is. Nincs se Télapó, se Húsvéti Nyuszi. Ezek is kitalációk. Bocs, kölyök. Szokd meg.

28-29. oldal

A vizsgálatok nem meglepő módon azt vizsgálták, hogy a fiatalkori terhesség leggyakrabban a szegény, alacsony jövedelmű rétegekben gyakori, különösen a színes bőrűek körében. Ezt az evolúciós pszichológia azzal magyarázza, hogy ahol bizonytalan a jövő, ott evolúciós értelemben kifizetődőbb előrehozni a szaporodást.

33. oldal