Evanelle Franklin személy
Idézetek
Van valami művészi a férfiak fenekében. Ez minden, amit el lehet róluk mondani. Vagy legalábbis ez a lényeg.
58. oldal
Férfiak! Nem vagy képes együtt élni velük, de arra sem, hogy lelődd őket.
171. oldal
Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?
213. oldal
– De hát miért nem szereted a nyarat? Hiszen a nyár csodálatos! Friss a levegő, az ablakok tárva-nyitva, a leszedett paradicsomot a szádba véve még érzed benne a nap melegét.
– Azért utálom a nyarat, mert a főiskolások hazamennek, így nem futnak annyian a parkban, és nem gyönyörködhetek a fiatal férfiak formás fenekében, miközben elsétálok hozzád.
– Szemérmetlen egy nőszemély vagy, Evanelle!
15. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2010.)
– Azért utálom a nyarat, mert a főiskolások hazamennek, így nem futnak annyian a parkban, és nem gyönyörködhetek a fiatal férfiak formás fenekében, miközben elsétálok hozzád.
A férfi az autóban maradt, Evanelle pedig átvágott az udvaron. – Lester – kezdte, miközben megállt az öregember előtt, kezét csípőre téve –, te egyre jobban nézel ki.
– Már egész jól tudják kezelni a szürkehályogot, tudtad? –ugratta Lester.
Evanelle elmosolyodott. – Gonosz vénember!
151. oldal,7. fejezet
[…] a boldogság nem egy időpillanat, amelyet magunk mögött hagyunk. Hanem az, ami előttünk van. Minden áldott nap.
216. oldal
Evanelle valaha – nagyon régen – férjnél volt. Hatéves korukban találkoztak először, és Evanelle egy kis fekete követ ajándékozott a fiúnak, amit aznap talált az úton. Aznap éjjel a fiú arra használta a követ, hogy megkopogtassa vele a kislány ablakát, és felhívja magára a figyelmét, és onnantól fogva nagyon jó barátok voltak.
60. oldal