– Almák és zoknik?
– Tudja. Van két almája és tizenegy barátja. Mennyi alma jut egy barátnak?
– Semennyi. Fityisz. Öt éve nem ettem almát. Ha kell, tizenegy kiskölyköt is lelövök egy almáért.
– Talán magának kellene Evát tanítania.
– Eddig tanítottam is.
– Hogy érti?
– Csessze meg, Couture! Figyeljen jobban a kölykére. Nincs munkája, csak egy félállása van. Az idő többi részében azzal a gárdistával, valami leveskonyhás vénséggel meg a maga kék barátjával lóg.
– Esokkal? Honnan tudja?
– Tealevelekből… Onnan, hogy elmeséli nekem, maga barom! Ha figyelne rá, talán magának is elmondaná. Minden reggel bejön hozzám. Általában hoz a piacról yesketatyot.
– Maga szereti azt a vörös levet?
– De mennyire.
– Nekem rettenetesen édes.
– Beszélgetünk, megmutat ezt-azt.
– Miről beszélgetnek?
– Amire kíváncsi, arról. Érdekli a katonai stratégia.
– Harcolni tanítja?
– Talán úgy nézek ki, mint valamit kung-fu mester? Attól kifulladok, ha bekötöm a cipőmet. Nem! Stratégiát tanítok neki. Klasszikusokat: üllő és kalapács, szárnytámadás, blitzkrieg, oldalazó hadműveletek, ezekért odavan. Híres csatákat játszunk le babbal és kaviccsal. Született tehetség. A szakkifejezéseket nem ismeri, de fantasztikus ösztönei vannak.