Euklidész személy

Hamvas Béla: Patmosz I-II.
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Arthur Conan Doyle: A bíborvörös dolgozószoba
Egmont Colerus: Az egyszeregytől az integrálig
Karácsonyi Rezső: Fizika – Mechanika I.
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A kardozós változat
Fernando Corbalán: Az aranymetszés
Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete
Charlie Cochrane: Lessons in Trust

Idézetek

fióka>!

A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni, és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Euklidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ez félelmetes – el is lehet felejteni!

11. oldal, Ember a világ végén (Magvető, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · fordítás · hangszer · magyar nyelv
3 hozzászólás
csartak P>!

A nem euklideszi geometria és a kvantumfizika egymagában is megvisel bármely agyvelőt, de ha valaki még össze is keveri őket néprajzzal, úgy próbál sokdimenziós fura hátteret kerekíteni a rémmesék iszonyú sejtetései és a kandalló mellett suttogott zagyva mendemondák mögé, az aligha remélheti, hogy megússza szellemi túlfeszültség nélkül.

Álmok a boszorkányházban, 128.oldal

latinta P>!

    Egy évvel később, már egyetemistaként, éjjelente tanuláshoz a Saarlandische Rundfunkot hallgattam, mert a Szabad Európa azon a rádión nem jött be. Egyszer – emlékszem, Hajós professzor úr Bevezetés a geometriába című könyvét olvastam, akkor szokhattam rá a „bevezetésekre” – ékes teuton nyelven, magából kikelt őrült hangot hallok, az élvezkedés egyértelmű hajlításaival – máig a fülemben ez az elcsukló sikoltás szinte: „tunel-trikk, tunel-trikk, coltán várgá”, szóval hogy mialatt én megtudtam, hogy két pont közt legrövidebb út az egyenes, Euklidész mindenesetre valami oknál fogva ragaszkodott ehhez, a Varga Zoli épp oda-vissza felbőrözött valakit a nyugat-berlini Olimpia Stadionban; én meg ültem éjjel a szobámban, bevezetve a kelet-európai geometriába, könny szökött a szemembe, és ércesen káromoltam ezt a rohadt világot, Vargát, ezt az országot – hogy így el van csellózva az egész.

17-18. oldal (Magvető, 2006)

SDániel P>!

Végkövetkeztetéseit olyan biztosaknak mondta, mint Euklidész tantételeit.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész
latinta P>!

    Azt tudta Gerendás Péter plébános úr, hogy harmincöt évvel ezelőtt egyszerű pólyába burkolva találtak rá a templom ajtajában, nem sírt keservesen, ahogy a közhelyes kép előírná, csöndes érdeklődéssel forgatta a fejét, nézegetett, és mikor levegőt vett, nagyra tátotta a száját, mintha ásítana, figyelem és figyelmetlenség, kíváncsiság és unalom fonódott így egybe, ami azután egész életében elkísérte, de azt nem tudta, hogy az úrnő, Pázmándi Zsófia mily hosszasan, gondos ingerültséggel keresgélt egyedül, szobalány nélkül*, hogy valami hangsúlyosan nem úri holmit találjon a csecsemőre (porontyon innen, bébin túl), ne vezessen a finom kelengyétől egyenes út a kastélyba. Nyáry aztán odavette Gerendást az intézetébe, kitaníttatta, így lett pap. Nem emelte őt személyes páternoszter Istenéhez, becsületből volt hívő, hűségből, hálából. De hideg maradt a szíve az Ég iránt.

* Ez nem igaz. Bodor Emmit, ki varrni járt a kastélyba, beavatta. Ő hozott azután lestrapált holmikat („uraságtól levetetteket”) a kicsinek, és ő ment a kertek alatt Koller Ilonához, Nyáryék orvosához, hogy nézne talán oda a templomhoz, az Ég bizonyosan köszönetet mondana ezért. Koller asszony akkora volt, mint egy osztrák szekrény vagy egy kisebbecske magyar zsellérház. I see, válaszolt angolul, mert az előző héten megbetegedett a kastélyban az angol miss, őt látogatta, s ragadt rá – hát az „I see”-n kívül még egy mondat: „I am sitting on the cornflake.” Érdekes helyzet (ez a személyes véleményem), amikor van mondat, de valóság nincs hozzá, very interesting, I am afraid. És ha már itt tartunk, attól tartok, a beavatott cselédjellegű személy nem lehet Bodor Emmi, föltéve két dolgot: hogy ő azonos volna az [ötvennegyedik oldal]-on szereplő Bodor Emmivel, valamint, hogy az idő lineárisan múlik az Euklidesz fölrajzolta világunkban. Kérdéses, very kérdéses. – E. P.

166-167. oldal, [hetvenkettedik oldal]

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · valóság
latinta P>!

    Kara Zsigmond élete folyása nagy kanyarokkal haladt előre, már ha tudni véljük, mi itt az egyenes. (Az Úr az életünket nem a nagy Euklidesz axiómái alapján tervezte. Nem tudni, mikor egyenes a görbe, és mikor kajla a sík. Hogy a függőleges mikor vízszintes és viszont, az is csak akkor lesz világos, ha már zuhanunk. Elvileg zuhanhatunk lefelé a mennyekbe, de ez a ritkább eset.*)

* Van erre az Úrnak egy jó mondása, kiteszem a következő oldalra külön. Ezt nem mondtam neki, de a baj a világgal ott kezdődött, amikor ő ironikus lett. A harag Istene minden, csak nem kényelmes, de követhető. A szeretet Istene minden, de nehezen követhető. Az iróniát meg kellett volna hagynia nekünk, a teremtettjeinek. Ez a mindentudással a gond. Az viszont baromira jó volt, lélekemelő, magasztos és nem utolsósorban vagány, amikor megjegyezte: És ki mondja azt, hogy baj van a világgal? Igaz, ezután megint visszakortyolt a sampányba, amely az irónia: Milyen baj? Ez a létező világok legjobbika. Kösz. Ezt már én mondtam, kösz, sokra megyek vele. (Hát valójában azt mondtam, baszd meg, de ez hiba volt, melyet most úgy-ahogy elgletteltem.) – E. P.

100. oldal, [negyvennegyedik oldal]

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész
sophie P>!

A VI. könyv egy mondattal indította el az aranymetszés történetét:
„Azt mondjuk egy szakaszról, hogy folytonos arányban van felosztva, ha a nagyobb szelet úgy aránylik a kisebbhez, mint a teljes szakasz a nagyobb szelethez”

21. oldal - Az aranymetszés definíciója

Fernando Corbalán: Az aranymetszés A szépség matematikai nyelve

Kapcsolódó szócikkek: aranymetszés · Euklidész · euklideszi geometria
MissWenut>!

Blaise Pascal 1623. június 19-én született. Semmiféle iskolát nem végzett, mindenre apja tanította, aki szerint ráadásul 15-16 éves kora előtt matematikát nem kell tanítani senkinek, csak görög és latin nyelvet. szónoklattant, ókori filozófiát… stb. Az ifjú Pascalnál ezek az elvek nem váltak be, 12 évesen már Euklidész geometriáját tanulmányozza. Apja házát neves tudósok látogatták, s vitáikon, beszélgetéseiken Pascal egészen kicsi gyermekkorától kezdve jelen lehetett.

186. oldal (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: 1623 · Blaise Pascal · Euklidész
aled>!

Várakozás, ha azon a helyen, ahol az ember vár, nem történik semmi.
Tér és idő összetartozik, de a várakozásban ez az összetartozás megbomlik.
Mintha az ember euklideszi térben lenne, ahol nincs idő. Az egész megállt,
mert az a pillanat, amelynek el kellene következnie, késik.
Sajátságosan üres. Lefokozott tudattal. Nincs gondtalan várakozás.

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · idő · tér · várakozás
Belle_Maundrell >!

– Ez egy bengáli? – kérdezte Nina, és lehajolt, hogy megsimogassa a macska fejét.
– Igen – felelte Lydia, és az ajtóból figyelte.
A macska beleunt a cirógatásba, leült Nina lába mellé, és mosakodni kezdett.
– Hogy hívják?
– Euklidész.
– A geometria atyjáról, Euklidészről nevezted el?
– Nem, Euklidész Mohammedről, aki a Montanán dolgozik az egyiptomi kajáldában – horkant fel Lydia. – Igen, a geometria atyjáról.

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · macska