Eugène de Rastignac személy

Honoré de Balzac: Goriot apó
Honoré de Balzac: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Idézetek

Lélle P>!

– […] Ez a fiú megérdemli, hogy szeressék! Ha nő volnék, meghalni (nem, ez ostobaság lenne), élni akarnék érte.

155. oldal (Kozmosz Könyvek, 1976)

Lélle P>!

– Miért vágsz ilyen komoly arcot? – kérdezte.
– Rossz gondolatok gyötörnek.
– Mifélék? Könnyű kigyógyulni a gondolatokból.
– Mi a módja?
– Az, hogy engedünk nekik.
– Nevetsz, pedig nem tudod, miről van szó. Olvastad Rousseau-t?
– Olvastam.
– Emlékszel arra a helyre, ahol azt kérdi az olvasótól, mit tenne, ha meggazdagodhatna azáltal, hogy puszta akaratával, anélkül hogy Párizsból kimozdulna, Kínában megöl egy mandarint?
– Emlékszem.
– Nos?
– Eh, én már a harmincharmadik mandarinnál tartok.
– Ne tréfálj. Hadd hallom, ha biztos lennél benne, hogy ez lehetséges, és csak egy fejbólintásodba kerülne, mit tennél?
– Nagyon öreg az a mandarin? De akár fiatal, akár öreg, akár agyalágyult, akár makkegészséges, én bizony… A fenébe! Szóval hát: nem!
– Derék fiú vagy, Bianchon. De ha úgy szeretnél egy nőt, hogy el tudnál kárhozni érte, és neki pénz kellene, sok pénz, ruházkodásra meg kocsitartásra, szóval minden szeszélyének kielégítésére?
– Eszemet veszed, és azt akarod, hogy észnél legyek.
– Nos, Bianchon, bolond vagyok, kérlek, gyógyíts meg. Van két húgom, angyali szépek és szelídek, azt akarom, hogy boldogok legyenek. Honnan vegyek nekik mától öt éven belül kétszázezer frank hozományt? Látod, vannak az életben körülmények, amikor nagyban kell játszani, és nem szabad filléres nyereségekre felhasználni a szerencsénket.
– Mindenki előtt fölmerül ez a kérdés, aki az életbe lép, és te karddal akarod elvágni a gordiuszi csomót. Pajtás, Nagy Sándor kell ehhez, különben gályára kerül az ember. Én örülök annak a kis egzisztenciának, amelyet vidéken teremtek magamnak, ha majd egyszerűen apám örökébe lépek. Az ember a legszűkebb körben ugyanúgy kielégítheti hajlamait, mint a legtágabb területen. Napóleon sem ebédelt kétszer egy nap, és nem lehetett több szeretője, mint egy medikusnak, aki a Kapucinus-kórházban gyakornokoskodik. A boldogság, kedvesem, mindenkor a talpunk és a fejünk búbja közt lakozik, és akár egymillióba kerül évente, akár száz aranyba, lelki életünkre gyakorolt hatása ugyanaz. Én a kínai életbenmaradása mellett döntök.

115-116. oldal (Kozmosz Könyvek, 1976)

Lélle P>!

– Megöltük talán a mandarint? – kérdezte egy nap ebéd után Bianchon.
– Még nem, de már hörög.

131. oldal (Kozmosz Könyvek, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: Eugène de Rastignac · Horace Bianchon
Lélle P>!

– […] Hogy Clotilde-ot elvehesd, be kell várnod az apja halálát, az pedig sokkal nagyobb egoista, semhogy egyhamar meghaljon.

315. oldal, Második rész - Vén embernek mibe kerül a szerelem? (Európa, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: egoizmus · Eugène de Rastignac · halál
Anett0612>!

Adieu, adieu, csókolom a homlokodat, tudod, ott bal oldalt, a halántékodon, mert az a hely csak és kizárólag az enyém.

Kapcsolódó szócikkek: Eugène de Rastignac · Laure de Rastignac