étterem helyszín
Idézetek
Az ételek megérkezéséig sajnos minket is bevontak a beszélgetésbe, szó volt a suliról, meg az ilyenkor kötelező nyaggatásokról, aztán szerencsére megérkezett a pincér. Jó, talán tényleg berendeltem, az elém rakott tál elég lett volna egy kisebb gerillacsapatnak is, de mindegy.
– Jó étvágyat – vigyorgott Cortez, ami ezt jelentette: „tuti, hogy a felét otthagyod”.
– Köszi, neked is – vigyorogtam vissza, ami pedig ezt: „hah, nem ismersz te engem, tizenhét éve anyu főztjén élek, kihasználom, ha rendes kaját kapok”.
223. oldal, Március 3., csütörtök (Ciceró, 2012)
Gyors mozgású, jókedvű fiatalember lép az étterembe. Felénk tart. Dr. Lőrincz László, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Belső-Ázsiai Tanszékének tanársegéde. Az este Fürediéknél már találkoztunk.
Baráti köszöntés. Leül asztalunkhoz. Lőrincz Laci fél évre jött ki mongol nyelvtudását tökéletesíteni az ulánbátori egyetemre.
330. oldal
Molnár Gábor: Egymillió hős országa Arhangaj őserdőitől a Góbi-sivatagig
Ove nem szerette az éttermeket. Sosem értette, hogy miért kell az embernek máshol ennie egy csomó pénzért, mikor otthon is lehet. Nem értékelte az elegáns bútorokat és a különleges ételeket, és annak is tudatában volt, hogy a beszélgetés sem megy neki jól. De akárhogy is, most itt volt, és arra gondolt, hogy mivel ő már evett előre, megengedheti magának, hogy a lány azt rendeljen, amit csak akar, ő meg majd kiválasztja a legolcsóbbat. És ha a lány kérdez tőle valamit, akkor legalább nem lesz tele étellel a szája, és tud válaszolni. Remek tervnek tűnt.
136. oldal, 14 - Az ember, akit Ovénak hívnak, és egy nő a vonaton (Animus, 2014)
Az étterem üres volt, az asztalokat elhordták, csak a linóleumpadló meg a palatábla maradt, amin még olvasni lehetett az augusztusi menüt.
– Egyszer elhoztam ide egy lányt. Az egész városban nem lehetett jobb báránybordát kapni.
– Innen meg hazavitted, és szeretkeztél vele? – kérdeztem maró gúnnyal, bár tartottam tőle, hogy éppenséggel ez történt.
– Nem – felelte Kolja, szemügyre véve magát a kirakatban, és beigazgatva néhány elszabadult szőke hajszálat a fekete prémsapka alá. – Még vacsora előtt szeretkeztünk. Vacsora után az Európába mentünk meginni egy pohárral. Bolondult értem, de nekem a barátnője jobban tetszett.
– Akkor miért nem őt vitted vacsorázni?
Kolja rám mosolygott: fensőbbséges mosoly a lüke kezdőnek.
– Kiszámított nemtörődömség. Sokat kell még tanulnod.
55. oldal
[Jon] – Milyen levest ajánl mára?
[Irma] – Mondjuk… Milyen nap van?
[Jon] – Kedd.
[Irma] – Hát, akkor a KEDDI levest ajánlanám. Jó lesz?
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Köztudott, Enzo srácnak kevés barátja volt. Nem sokan tudták elviselni maguk mellett a százhúsz kilónyi izmot és a végtermék kialakulását elősegítő, literszámra magába tolt növekedési hormont. Nehéz volt vele beszélgetni, mivel Enzo az a fajta ember, akinek mindig igaza van, még akkor is, ha kérdez. Túltengő bizonyítási vágyát már sokak egészsége és bordája megsínylette. Főnöke, aki, mint már említettem, az én főnököm is volt, egyszer mondta is neki: „Enzo, gondolkozzál el azon, kinek lehet szüksége egy olyan emberre, aki puszta kézzel képes lebontani egy kibaszott éttermet."
11. oldal
Csabai Márk: A magányos farkas 78% Hazatérés az alvilágból
Másnap, 1988. április 10-én megtartották első összejövetelüket a Kisrabló nevű étteremben, majd sajtóperre vitték az őket dehonesztáló Magyar Hírlapot.
4. EGY GENERÁCIÓS MOZGALOM VEZÉRE
Stefano Bottoni: A hatalom megszállottja 89% Orbán Viktor Magyarországa
Konyhai dolgozók vagyunk, és az éttermek a legkockázatosabb üzleti vállalkozások közé tartoznak a világban – a statisztikai adatok szerint hat hónapon belül három étteremből kettő bezár.
198. oldal