etruszk fogalom

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Hamvas Béla: A bor filozófiája
Esterházy Péter: Egy nő
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei
Titus Livius: A római nép története a város alapításától
Elias Canetti: Tömeg és hatalom
D. H. Lawrence: Az érintés föltámadása
Caius Valerius Catullus: Caius Valerius Catullus összes versei
Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány
Sándor Klára: A székely írás nyomában
Az emberiség története
Lőrincz L. László: Óriások I-II.
Titus Livius: Róma története a Város alapításától (I-XX. könyv)
Joseph de Maistre: Elmélkedések
Lackfi János: Száll a kakukk a fészre
!

Az etruszkok ókori nép Közép-Itáliában, a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozta létre. Saját elnevezésük mek volt, de egyes kutatók szerint rasz(e)na, ami inkább országrészt, tartományt jelenthetett. Latin nevükből (ETRUSCI > *TRUSCI > TUSCI) ered a mai Toszkána régió neve. Származásukról már az ókor óta számos elmélet született. Hérodotosz szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be, a Halikarnasszoszi Dionüsziosz szerint őslakók voltak, egy modern elmélet szerint pedig (Pallottino, ill. Altheim) az etruszk nép a bevándorló indoeurópai népek és az őslakó mediterrán népesség egybeolvadásából jött létre. A 20. század második felében egyre több mítoszról derült ki, hogy nagyon is valós történeti magja van. Így az etruszkok származására nézve fontos momentumnak tűnik, hogy a Vilusza állammal kapcsolatos hettita dokumentumok ta-ru-ú-i-ša vagy ta-ru-i-ša nevet használnak Trója városára. Ez a névalak pedig kapcsolatot teremt az egyiptomi turusa népével, amely az ógörög nyelvben türszénosz lett. A Trója → etruszk kapcsolat az Aeneis-féle eredetmítoszt erősíti meg.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Etruszkok


Idézetek

Turms>!

[…] a magyar nyelv sumer, etruszk, hun, szkíta, japán, ujgur, stb. származásában hívő elméletek testvéri közösséget alkotva többnyire jól megférnek egymással, akár ugyanannak a szerzőnek a munkáiban is. Az egy akolba tartozás feltétele ugyanis már régen nem az, hogy ki mit állít, hanem hogy mit tagad: a lényeg nem az, hogy sumerek, hunok vagy egyiptomiak-e a magyarok, hanem hogy „finnugorok” biztos nem.

61. oldal, Kis csodabogár-határozó (Typotex, 2011)

Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány Rénszarvas vagy csodaszarvas? – Nyelvtörténet és művelődéstörténet

Kapcsolódó szócikkek: etruszk · magyar nyelv
5 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

Fák

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
ajikarei P>!

XXXII.

Az ókor leghíresebb, legerősebb és főleg legbölcsebb nemzetei: az egyiptomiak, az etruszkok, a spártaiak és a rómaiak alkotmánya minden elemében vallási ihletettségű volt, és a birodalmak időtállósága attól függött, hogy a vallási alapelv milyen mértékben érvényesült a politikai alkotmányukban: a legrégibb, az emberi dolgokban a legbölcsebb államok és népek a leginkább istenfélők… az emberek legnagyobb bölcsességet érlelő életkora sarkall leginkább az istenek tiszteletére.*

*Xenophón:Emlékeim Szókratészról, I.,4,16. In Xenophón: Filozófiai és egyéb írások. Budapest, 2003, Osiris.

247. oldal, Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (Századvég Kiadó, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
Habók P>!

Fő kutatási területe az etruszk kultúra volt, de jól kiismerte magát az itáliai vörösborok terén is.

7

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
Babid>!

De figyeled? A nőket férfi démonok ragadják el, a férfiakat női démonok. Ezek az etruszkok nagyon jól tudták, hogy a meghalás erotikus aktus.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
Chöpp >!

Az etruszkoknál külön papi rend dolga volt a villámfejtés, ezt a papi rendet utóbb átvették a rómaiak, „fulguratores” volt a papok címe.

291. oldal Hatalom és gyorsaság

Kapcsolódó szócikkek: etruszk · villám
Keissye>!

Az etruszkok rég kihaltak. Letruszkolták őket a földbe.

13. oldal, Bejegyzések a Honfoglalás korából

Kapcsolódó szócikkek: etruszk
sophie P>!

A mosoly, a halvány etruszk mosoly ott szunnyad még
a sírok mélyén,
ti etruszk ciprusok.
Az nevet, aki utoljára nevet;
nem, Leonardo csak elkontárkodta a tiszta etruszk mosolyt.

28. oldal - Ciprusok (Cypresses)

Kapcsolódó szócikkek: etruszk · Leonardo da Vinci
ppeva P>!

Odamentem hozzá, és megkérdeztem, csakugyan az etruszkok történetét olvassa-e, és hogy valamennyi tekercsre szüksége van-e a kutatásaihoz. A hangom gúnyos volt, bár jól tudtam, hogy sok jól nevelt leány igazi könyvmoly. Nem olvasnak ugyan történelmet, hanem Ovidiuson kívül fantasztikus szerelmi történeteket és útleírásokat.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: etruszk · könyvmoly · Publius Ovidius Naso
2 hozzászólás
Lélle P>!

Az ostrom azonban mégsem maradt abba, sem a gabonahiány, sem a drágaság; Porsenna pedig reménykedett, hogy ha tovább tart a gyűrű, végül elfoglalja a várost. Ekkor C. Mucius, egy előkelő ifjú, méltatlannak ítélve, hogy a római népet, melyet szolgasága idején, a királyok alatt, háborúban egyetlen ellensége sem tartott ostrom alatt, most fölszabadultan éppen az etruszkok zárják körül, akiknek hadseregét oly gyakran szalasztotta meg – ez a C. Mucius tehát elhatározta, hogy valami nagy és vakmerő cselekedettel megbosszulja ezt a méltánytalanságot, és nyomban saját elhatározásából behatol az ellenség táborába; később azonban tartván tőle, hogy ha a consulok egyetértése és mindenki tudta nélkül indul útnak, a római őrség elfogja és szökevényként visszaviszi; mert a város akkori helyzete elfogadhatóvá tette ezt a vádat. Elment hát a senatusba. „Az a szándékom, Atyák – mondta –, hogy átkelek a Tiberisen, s ha sikerül, behatolok az ellenség táborába, nem a zsákmány kedvéért, se nem azért, hogy pusztításaikért bosszút álljak; nagyobb tettre vállalkozom, ha megsegítenek az istenek.” A senatorok megadják az engedélyt. Ő pedig fegyvert rejtve ruhájába, útnak indul.
Megérkezik s megáll a tömeg sűrűjében a királyi trón emelvényéhez közel. Történt pedig, hogy ott éppen zsoldot osztottak a katonáknak, s az írnok a királyéval egyforma öltözékben s mellette ülve foglalatoskodott, a katonák meg csoportosan eléje járultak; Mucius nem merészel kérdezősködni, melyikük vajon Porsenna; hiszen azzal, hogy nem ismeri a királyt, fölfedte volna magát; így aztán vaktában szerencsét próbálva, az írnokot öli meg a király helyett. Miközben vértől csepegő fegyverével a rémüldöző tömegben utat vágva menekülni igyekszik, a zajra odacsődülő királyi csatlósok megfogják, visszahurcolják és odaállítják a királyi emelvény elé; ő azonban még ebben a fenyegető helyzetben is inkább félelmetesen, semmint félve, ezeket mondta: „Római polgár vagyok, C. Mucius a nevem. Ellenség az ellenséget megölni jöttem, lelkem éppúgy el van szánva a halálra, mint a gyilkolásra: cselekedni, de tűrni is egyaránt római erény. Nem egyedül én táplálok ilyen érzést irántad; hosszú a sora azoknak, akik utánam ugyanerre a dicsőségre szomjaznak. Ezentúl, ha úgy tetszik, vértezd föl magad a lehetőségre, hogy bármely órában életedért küzdj, s hogy királyi csarnokodban ott találd ellenségedet fegyverrel a kézben. Mi, a római ifjúság így üzenünk néked hadat. Sose félj te fegyveres erőtől vagy ütközettől: egymagadnak lesz találkozásod mindegyikünkkel.” A király a veszedelemtől megrettenve haragra lobban, fenyegetőzve parancsot ad, hogy gyújtsanak tüzet körülötte, ha egykettőre föl nem fedi a cselszövést, amire kétértelmű célzásokkal utalt: „Nos hát, hogy meglásd – mondta Mucius –, mily silány dolog a test azok szemében, akik nagy dicsőségre tartanak igényt”, jobbját beletartja az áldozat számára meggyújtott tűzbe. És mintha semmit sem érezne, elégeti a kezét; e csodától megdöbbenve felugrik székéről a király, és megparancsolja, hogy távolítsák el az ifjút az oltártól. „És most menj – mondja Porsenna –, mivelhogy önmagad ellen kegyetlenebb dolgot műveltél, mint énellenem. Dicsőíteném bátorságodat, ha az hazám szolgálatában állana; most pedig a hadijog következményei alól fölszabadítva, épen és sértetlenül bocsátalak el.” Mire Mucius mintegy viszonozva a nemes tettet, így szólt: „Mivelhogy becsülete van szemedben a bátorságnak, jó szóért megkapod tőlem, amit fenyegetéssel hiába próbáltál kivenni belőlem: háromszázan vagyunk előkelő római ifjak, akik esküvel fogadtuk, hogy ily módon törünk az életedre. A sors engem választott elsőnek; a többi, bármi történjék is az elsőkkel, megjelenik mindahány, ha eljön az ideje, míg csak téged kezünkre nem juttat a szerencse.”
Mucius elbocsátása után – attól fogva jobb keze elvesztése miatt a Scaevola* melléknevet kapta – Porsenna követei is megérkeztek Rómába; a királyt annyira megdöbbentette az első életveszély, amelyből csak a merénylő tévedése miatt menekült meg, továbbá az annyiszor elkövetkező küzdelem lehetősége, ahány összeesküvő életben marad, hogy önszántából kínált békeföltételeket a rómaiaknak.

* Scaevola – balkezes.

102-104. oldal, 1. kötet, Második könyv (Európa, 1963)