Ethan Sullivan személy

A vámpírok szeme akkor válik ezüstszínűvé, ha erős érzelmek ragadják el őket: éhség, düh, vagy esetemben az Ethan Sullivan nevezetű szőke ínyencség közelsége. – De annyit bevallhatok, hogy nagyon finom falat.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Akkor hát mit akarsz, mit mondjak? – Hangja elmélyült, megvillant benne a hatalom. – Hogy azt akartam, hogy megízlelj? Hogy annak ellenére, hogy makacs vagy, gúnyos, képtelen vagy komolyan venni a hatalmamat, és nyilvánvalóan tiszteletlenül viselkedsz, mégis kívánlak? Gondolod, hogy ezt választanám?

Kinyitottam előtte az alagsor ajtaját, és egy intéssel betessékeltem.
– Kor a szépség előtt!
Ethan hümmögött, de elkaptam egy pillanatnyi mosolyt.

176. oldal

He stood silently for a moment before glancing back at me. “I’m afraid you’ll be hurt. Afraid you’ll be targeted.”
“Why would they target me?”
“Because I love you. Because love, to some, is a weakness. A pressure point. Because I would give up anything for you, including the GP. And because I don’t mean to give up either.”

2. fejezet

Határozottan valami barátságféle volt Ethan és Catcher között, noha csak a jó ég tudja, miféle fura történet hozta össze kettejüket: a lázadó, varázserejű rossz fiút és a neurotikus, mániákusan manipulatív vámpírt. Valószínűleg jó kis sztori lehet, gondoltam.

Vért akartam, mégpedig tőle.
– Ethan – suttogtam olyan mélyen, hogy alig ismertem a saját hangomra. Ethan ajka szétnyílt, és láttam szemében az ezüstös villanást. De szempillantás alatt el is tűnt, füstös zöld került a helyébe. Közelebb hajoltam a testéhez, megnedvesítettem az ajkam, és anélkül, hogy egy gondolatot is szenteltem volna a következményeknek, vagy annak, hogy mire vall ez az egész, a nyakára tapasztottam. Olyan jó illata volt – szappanszagü, tiszta, tökéletesen férfias. Olyan jó volt az íze – az erőé, a férfié. Haja az arcomat csiklandozta, ahogy végigcsókoltam a nyaka ívét.
– Ethan – suttogtam újra hívogatóan.
Sokat ígérőn. Szobormerev lett, ahogy a füle mögött megcsókoltam a bőrét. Hallottam a vért dalolni az ereiben, milliméterekre a fogam alatt. Aztán felsóhajtott, a hang betöltötte a fejem, a közös szenvedély, a kölcsönös vágy elismeréseként.

Ethan valóban bent volt – a házban. A lakosztályában.
És Amberben.

“You were amazing. A sight to behold. And the swing set was inspired.”
“I had a good teacher.”
“And don’t you forget it,” he whispered, pressing a kiss to my temple.
“She meant me,” Catcher said. “Vampires are so arrogant.”

We cannot change the world, Merit. We do what we can in our small corner, and we act with honor. We rise to the occasion, and we do our best."

227. oldal

Mallory stepped into the doorway, a bowl of cereal in hand, mouth busy with a spoonful. “Good evening, vampires.”
It didn’t escape me that she took a moment to admire my particular vampire.
“Eyes on your own man candy.”
“My man candy’s already dressed,” she said between bites of what looked like chocolate sludge. “Yours is . . . less so.”
And mine was clearly enjoying the attention. He linked his hands behind his head, showing off his well-toned chest.
“Down, boy,” I murmured.
“Yes, boy,” Catcher said. “Quit flirting with my girlfriend.”