Ethan Marks személy
Idézetek
– Egyébként már nagyon kíváncsi vagyok az Átokföldje-dolgozatra, amit Ethannel írtok. Ti vagytok a két legokosabb tanítványom. Szép reményekkel tekintek a munkátok elébe.
Dickens következik a tananyagban, szóval ez egy irodalmi szóvicc volt. Nem csoda, hogy Mrs. Pollackot kicsinálták a többiek a gimiben.
– Szeretnénk üvöltő szeleket felkorbácsolni vele – felelem.
327-328. oldal (GABO, 2017)
| → |
|---|
– Tényleg megtanultad kívülről az egész verset?
– Az első részét igen. Tetszik az a sok különböző hang. Mondhatni, hangos, ha érted, mire gondolok.
Elképzelem, ahogy Ethan az Orgazmussal próbál, pengeti a gitárt, és kiénekli a lelkét. A zaj gyógyír. Suli után minden nap végtelenítve hallgatom a számaikat, és igyekszem kihallani Ethan hangját, mint valami általános iskolás, aki mániákusan rajong egy fiúbandáért. Erősebb a hangja, durvább, mint Liamé. Reszelős. Dühös, ugyanakkor beletörődő.
316-317. oldal
Miért vagyok képtelen lépést tartani vele? Okos vagyok, és legalább hét és fél órát alszom minden éjjel. És olyat lehetne, hogy megint hozzám érjen a
válla? És ha szépen kérem?
165. oldal
– Liam elég jó – bólint Ethan. Belekortyol a kávéjába, aztán újra. Gondolkodik és megenyhül. – Nem, igazad van, tényleg jó.
– És te? – kérdezem. Igyekszem feldobni a hangulatot, mert kicsit mintha leült volna. Két lépés előre, egy hátra, így megy ez ezzel a sráccal.
– Én sem vagyok túl béna – feleli Ethan, és már megint kiül az arcára az a bolondos mosoly. Olyan ragyogó, annyira szép, mintha egyenesen a Napba bámulnék.
