!

Esti Kornél személy

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél / Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Esterházy Péter: Esti

Idézetek

>!
Frank_Spielmann I

A példák azt bizonyítják, hogy az emberiséget azok vitték szerencsétlenségbe, vérbe és piszokba, akik lelkesedtek a közügyért, akik komolyan vették küldetésüket, akik forrón, becsületesen virrasztottak, s jótevői azok voltak, akik csak a maguk dolgával foglalkoztak, a kötelességmulasztók, a közönyösek, az alvók. Nem is az a hiba, hogy a világot kevés bölcsességgel kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán kormányozzák.

Tizenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél
5 hozzászólás
>!
gwyneira

Esti öt évig nem állt szóba az apjával. Ez volt a legnagyobb apaélménye, óvta is, őrizte egész életében.

20. oldal - Ifjúkori önarcképek

Kapcsolódó szócikkek: apa · Esti Kornél
5 hozzászólás
>!
Sli SP

Arcát kissé megnedvesítette. Nála a mosdás ekkoriban csak ennyiből állott. Annyira ragaszkodott egyéniségéhez, hogy átallotta lemosni a napközben rárakódott rétegeket. Azokat, akik a túlzott tisztálkodás babonájának hódoltak, tehetségtelen embereknek tartotta.
Fésűt-kefét se használt. Haját, melyhez a párna pihéi tapadtak, ujjaival kócolta össze, hogy másképp legyen zilált, mint éjjel (…)

77. oldal, Ötödik fejezet (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél · haj, hajszál
>!
Sli SP

Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hírt:
„Olvashatatlan szemét…" „Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem kelt el…" „Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei."
– Hihetetlen – hüledeztem. – És ezeket itt vásárolják?
– Hogy a csudába ne vásárolnák.
– És el is olvassák?
– Nálatok talán nem olvassák el az ilyesmiket?
– Igazad van. De ott legalább másképp tálalják föl.
– Ismétlem: ez az önismeret városa. Ha valaki tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése és szereti a dörgedelmes frázisokat – azt, ami olcsó, üres és nyegle –, akkor megveszi Hörgő Ervin költeményeit és nem csalatkozhat bennük, hiszen megfelel igényeinek. Az egész csak taktika kérdése.

70. oldal, Negyedik fejezet - melyben régi barátjával a „becsületes város”-ba tesz kirándulást (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél · könyv · könyvesbolt
>!
Sli SP

A Bérenc az első oldalán kövér betűkkel ezt közli a nyilvánossággal, állandó futófej gyanánt:

„Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennyi kormánytól egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak akkor, ha szennyes haszonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyenként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges."

– Nagyszerű – lelkesedtem. – Lásd, ez már igazán tetszik nekem.
– Itt az igazmondás oly általános – folytatta barátom –, hogy mindenki egyformán gyakorolja. Hallgasd például az alábbi apróhirdetéseket – és olvasni kezdett különböző újságokból: – „Rovottmúltú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres…” „Idegbeteg nevelőnő kisgyermekek mellé ajánlkozik…” „Nyelvtanár, aki a francia nyelvet göcseji tájszólással beszéli s a helyes kiejtést növendékeitől óhajtaná elsajátítani, még néhány szabad órával rendelkezik…”
– És kapnak ezek állást? – kérdeztem dermedten.
– Természetesen – válaszolt Esti.
– Miért?
– Azért – szólt vállát vonogatva –, mert az élet ilyen.

71. oldal, Negyedik fejezet - melyben régi barátjával a „becsületes város”-ba tesz kirándulást (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél · hirdetés · újságírás
>!
Sli SP

– (…) Az volt minden becsvágyam, hogy németül tudjak. Úgy füleltem, mint egy titkosrendőr. Mindenkivel szóba álltam. Eleven nyelvtanok és szótárak futkostak köröttem. Igyekeztem forgatni őket. Még a hároméves gyermekeknek is előre köszöntem, mert nálam jobban tudnak németül, pedig én eredetiben elolvastam és megértettem Kant Prolegomenáit. Ha egy utcai szófoszlányt nem értettem meg, elborult a kedélyem. Egyszer majdnem öngyilkosságot akartam elkövetni, mikor egy kereskedő észrevéve különben tűrhető beszédem idegen hangsúlyát, nem válaszolt kérdéseimre, hanem – bizonyára figyelemből – jelekkel mutogatott, mint a süketnémáknak, vagy a vadembereknek szokás. Ernyedetlen szorgalommal dolgoztam és semmit se mulasztottam el, ami haladásomat biztosíthatta. Sajnos, sok kudarc ért. Egy diáklakoma után késő éjjel bérkocsin hajtattam haza. Megkérdeztem a kocsistól, mivel tartozom neki. Valószínűleg félreértettem és keveset nyomtam markába. A kocsis üvöltözni kezdett, tetves fickónak nevezett, még az ostorával is felém suhintott, de én csak ámuldoztam, hogy mily remekül használja a rendhagyó igéket, mily mesterien egyezteti az alanyt az állítmánnyal, mily gazdag és változatos a szókincse s irónomat keresgéltem, hogy mindezt följegyzem. Erre maga a kocsis is ámuldozni kezdett. Nem a saját szókincsén ámuldozott, hanem azon, hogy ily megadóan tűröm mocskos gorombaságait. Azt hihette, hogy valami vallásalapító vagyok, vagy őrült. Pedig csak nyelvész voltam.

176-177. oldal, Tizenkettedik fejezet - melyben az elnök, Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeld az ő német diákéveinek halhatatlan alakja és az ő atyamestere az egész fejezeten át csak alszik (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél · Immanuel Kant · német · német nyelv
Hirdetés
>!
Sli SP

– (…) Nem szólítalak föl benneteket, hogy találjátok ki, vajon ki lehetett ez. Hülye elbeszélők szokták ezt, akik – úgy látszik – olvasóikat is éppily hülyéknek tartják.

195. oldal, Tizenkettedik fejezet - melyben az elnök, Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeld az ő német diákéveinek halhatatlan alakja és az ő atyamestere az egész fejezeten át csak alszik (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél
>!
Sli SP

A fürdőzők mindig beúsztak a Duna közepéig, a bécsi hajó elé és sikongva ringottak, hintáztak az óriási hullámokban.
Esti, aki délutánonként úszónadrágban heverészett a parton, irigykedve szemlélte a vidám társaságot. Jobban úszott, mint itt akárki, viszont képzelete is jobban működött, mint itt akárkié. Ennélfogva gyáva volt.
Egyszer elhatározta, hogy törik-szakad átúszik a másik partra.
Izmos karjai hadarták a vizet. Észre se vette, máris a Duna közepéig ért. Ott egy kicsit megállapodott. Figyelni kezdte önmagát. Nem lihegett, szíve rendesen működött. Még bírta volna sokáig. De eszébe jutott, hogy nem fél és ettől a gondolattól, hogy nem fél, annyira megijedt, hogy nyomban félni kezdett.

232. oldal, Tizenhatodik fejezet - melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Duna · Esti Kornél · félelem · képzelet · úszás
>!
Sli SP

– (…) Én támogatlak, de segíteni csak te segíthetsz magadon.

241. oldal, Tizenhatodik fejezet - melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Esti Kornél · segítség