esküvő esemény

     – Na, jó, Virágnak hippi esküvője lesz, Katának horror, Kingának meg totál pszichopata – nevettem el magam.
     – És neked, Reni? – kérdezte Kata, de mielőtt bármit mondhattam volna, Kinga megelőzött.
     – Renátának? Lássuk csak. Unalmas ruha, unalmas zene, unalmas helyszín, unott vendégek. És minden bizonnyal végigzokogná az egészet, mert Renáta az az ember, aki imád meghatódni saját magán.
     – Nem igaz! Nem is sírnék! – háborodtam fel. Aztán végiggondoltam. – Jó, lehet, megkönnyezném kicsit…
     – Erről beszéltem – ciccegett Kinga.
     – De egyébként nincs pontos elképzelésem. Csak tudom, hogy kihez mennék hozzá.
     – Biztos, hogy nem tudjuk kitalálni – fintorgott Kinga.
     – Hozzámennél Cortezhez? – mosolygott Kata.
     – Ööö… Hát. Ma? Holnap? Csak mondjátok, mikor – nevettem egy hajtincsemet tekergetve.
     – Istenem, ez több, mint nyálas – hőbörgött Kinga.
     – Úúú. Akkor elég hosszú neved lenne – gondolkozott Virág.
     – Nem-nem. Azért a nevemet nem adnám fel, és nem venném fel az övét.
     – Ez a beszéd! – csapott Kinga egy óriásit a vállamra, aminek szerintem még holnap is ott lesz a helye. – Csak ragadt rád valami az évek során a koszon kívül – mondta elismerően.
     – Ilyen szép bókot sosem kaptam még – nevettem fel döbbenten.

Lehúzza a rubingyűrűmet az ujjáról.
– Én, Cardan, Eldred fia, Elfhon nagykirálya feleségemmé és királynémmá fogadlak téged, Jude Duarte, Madoc halandó gyámleánya. Frigyünk tartson mindaddig, míg másképp nem kívánjuk, és míg a korona le nem kerül a fejünkről!
Miközben beszél, beleremegek valamibe, ami a remény és a félelem között található. Olyan hatalmas jelentőségű szavakat ejt ki a száján, hogy szürreális az egész, főleg itt, Eldred szobájában. Megnyúlik az idő. Felettünk az ágakon bimbók sarjadnak, mintha maga a vidék is hallotta volna a szavait.
Elkapja a kezemet, és felhúzza a gyűrűt. A tündéreknél nem szokás gyűrűt húzni a másik ujjára, meglep, hogy ezt teszi.