Eshília személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Rosszul lettél? Sajnálhatod, mókás küzdelem volt! A szigonyos teljesen felnyársalta a végén a lándzsást, és látni lehetett a beleit is, ritka az ilyen tiszta győzelem – magyarázta csacsogva.

– Eh, szóvirágok, ne kapaszkodj beléjük, idegen varázslónő! Halljam, mik Hatal titkos tervei?
– Muszáj helyből elvetni azt a nézetet, hogy egyáltalán nincsenek titkos tervei? Én legalább megfontolnám ezt az alternatívát, ha nem találnék semmi egyébre utaló jelet – vetettem fel építőleg, persze, hiába.

333. oldal

– Melyik napon viselte utoljára? – kérdeztem hát.
– Nem mindegy? Találd meg, csak ez számít! – vont vállat könnyedén, aranykaftánja aprót szisszent.
Jó olvasóm, ha most rövid érvelést fogalmazol meg magadban arról, hogy miért jó tudni, hol láttuk utoljára azt, amit elveszítettünk, (elemi retorikafeladat gólyáknak), akkor azt tanácsolom, felejtsd el. Illetve, dehogy, elvégre az észérvek Szithanban is észérvek maradnak, csak éppen van egy rövidebb út is.
– Nem mindegy, mikor viselte utoljára, mert ha a szél napjain, akkor mást jelentenek a kezén lévő, apró jelek, míg ha a nap jegyével jelölt időszakban, akkor szintén mást, és így tovább, a víz és a tűz is más jegyeket mutat, így fontos a nap, és sokat segít az óra, hogy mikor látta utoljára – halandzsáztam, mire elmosolyodott álarca mögött.

139. oldal