Erzsi személy

A nincs kreatívvá teszi az embert.

102. oldal

Kritizálni, pletykálni, megjegyzéseket tenni mindenki tud. De egy lépést hátrálni, és megvizsgálnia probléma gyökerét, segítő kezet nyújtani, azt már kevesen.

102. oldal

Tudom én, hogy máshogy kellett volna…De mégis hogy? Azt soha senki nem mondta meg.

101. oldal

Nálunk ez nem volt szokás, nálunk a férfiak nem sírtak, a nők is csak akkor, amikor nem látta őket senki.

245. oldal

A fiam rossz úton járt, ezt tudtam, de imádkoztam érte. Jártam a templomba, beszéltem Zoltán atyával, ő is biztatott, hogy tíz miatyánk, három üdvözlégy.

Ricsi rendes gyerek, de hát pont az ilyeneket kell félteni, ezeket húzza be a rossz társaság.

71. oldal

Ott állt előttem a fiam, az én nagy fiam, olyan magas volt, mint a ruhásszekrény, pedig milyen pici súllyal született. Olyan kicsike volt, olyan erőtlen, hogy az orvosok azt mondták, ne éljem magam bele, még bármi lehet. Hogy a pokolba lehet ilyet egy anyának mondani, amikor a kezében a kisbabájával a szülőszobán összevarrva fekszik?

A fiam rossz úton járt, ezt tudtam, de imádkoztam érte.

217. oldal

Sötét volt, csupán az utcai lámpák adtak némi fényt. Ballagtam a temető felé, a vállamra akasztott táskámat tartottam két kézzel, mintha attól rettegtem volna, hogy valaki ellopja. Egyedül voltam. A város szélén egy foltos kóbor macska jött szembe velem, de amint kiszúrt, megijedt és eliszkolt.

124. oldal

A temetőben megtisztítottam a sírt.

37. oldal (Erzsi)