Erzsébet királyné személy
Erzsébet magyar királyné (teljes nevén: Erzsébet Amália Eugénia, németül: Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, Herzogin in Bayern, csehül: Alžběta Bavorská; München, Bajor Királyság, 1837. december 24. – Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.) a Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné 1854-től 1898-as haláláig. A köznyelvben gyakran említik Sisi vagy Sissi ragadványnevén.
Erzsébet tizenhat éves korában, 1854-ben kötött szerelmi házasságot az osztrák császárral, I. Ferenc Józseffel.
Idézetek
– Mama, te már láttad a Jézuskát? – kérdezte a kicsi hirtelen.
– Látni nem láttam még, de már éreztem.
Mária Valériának elkerekedett a szeme.
– Milyen az, amikor a Jézuskát érezzük? – kérdezte.
– Ó, az gyönyörű! Olyankor egészen felforrósodik az ember szíve tája – felelte Sissy nevetve.
– Én is nagyon szeretném egyszer érezni, mama! – kiáltott fel Mária Valéria, és könyörgőn nézett az anyjára.
– Ha nagyon jó kislány leszel, és nagyon szereted a Jézuskát, akkor egyszer talán megtörténik veled is – nyugtatta meg Sissy, és gyengéden megsimogatta lánya haját. – Nem lehet előre tudni, mikor lesz.
96. oldal
– Végül is mindenki felfelé törekszik. Ezeknek az embereknek a becsvágyát meg lehet érteni. Egyre feljebb és feljebb szeretnének jutni, de csak aki annyira fent van, mint én, az tudja, hogy egyáltalán nem szerencsés sors a csúcson lenni.
27. oldal
– Mindig Magyarországon szeretnék élni – mondá hallgatólag a császárné. – Itt, e félvad, búskomoly, nedves, holdjárta, hangtalan országban lelkem megőrizné harmóniáját.
A feketepiacot sem értettem, sokáig nem értettem. Olyan volt, mint a zavarosban halászni. Elmentünk a nagymamával a piacra, mentünk végig a hosszú Péterfy Sándor utcán, csak nem a napos oldalán, de a Garay téren semmi nem volt fekete. Minden ugyanúgy cserélt gazdát, mint másutt. Megvette a nagyanyám a leveshúst, kiadta rá a sok pénzt a bukszájából, holott már előre tudta, hogy ez nem az a hús. Ha a pult alól veszi, akkor miért csodálkozik. Ma már nincsenek jó húsok. Mintha azért vette volna meg akár a pult alól, feketén, olyan emberektől, akik a zavarosban halásztak, hogy ezt kijelenthesse. Utoljára akkor jutott megfelelő minőségű húshoz, amikor Ferenc József és Erzsébet királyné uralkodott. Most magyarázza el a tudatlan világnak, hogy milyen volt a hús a boldog békeidőkben. Még csak nem is értenék. Az egyszervolt húsok ismeretében soha többé nem lett volna szabad húst vennie a családjának.
442-443. oldal
– Leírhatatlanul gyönyörű – felelte őszintén Sissi. – Azt hiszem, nincsen csodálatosabb élet, mint az osztrák kecskepásztoré.
66. oldal
“Tout lasse, tout casse, tout passe”, minden fárasztó, minden eltörik, minden elmúlik – ez lehetett volna Erzsébet életének a mottója,mert az egész élete nem volt más, mint egy nagy csalódás.
– […] Tudod, azt hiszem, én már csak álmomban tudok boldog lenni.
– Sissikém – mondja az öreg király feleségének –, akkor te mindig boldog vagy, mert állandóan álomvilágban élsz.
És egy kis tréfás gyúnyolódással teszi hozzá:
– Talán soha nem is voltál ébren. Az egész életedet átálmodtad.
– Lehet – bólint Erzsébet, és elgondolkozva néz maga elé. – De nem érzem találónak sem a gúnyolódást, sem a szemrehányást. Aki nem tud álmodni, az soha nem ismeri meg a valóságot.
X. fejezet
Erzsébet királyné rengeteg energiát pazarol a megjelenésére, de érdekes módon azt nem bírta elviselni, ha bámulták, ezért mindig legyező vagy napernyő mögé rejtette az arcát. Úgy tűnik, valamiféle istennőnek képzelte magát, akinek szépségét halandók nem pillanthatják meg – mintha attól tartott volna, hogy az emberek tekintetétől szertefoszlik a csoda.
270. oldal, Sisi - a hercegnő, aki nyers húst használt arcpakolásként