Ernest Hemingway személy

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Charles Bukowski: A kezdő
Neil Strauss: A játszma (The Game)
Milan Kundera: Halhatatlanság
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Cserna-Szabó András: Levin körút
Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled!
James Graham: Az alkoholizmus titkos története
Jung Chang: Vadhattyúk
Roald Dahl: Matilda három csodája
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): Ha volna sonkánk, csinálhatnánk sonkás tojást, ha lenne itthon tojás / If we had a little ham we could have some ham and eggs, if we had some eggs
Robert Capa: Kissé elmosódva
Salamon Gábor – Zalotay Melinda (szerk.): – Hány óra van? – Úgy érted, most? – „What time is it?” "You mean now?"
J. R. Ward: Feloldozott szerető
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Moldova György: A harmadik majom
James Aldridge: Még egy utolsó pillantás
Passuth László: Tíz esztendő, tető alatt
Ernest Hemingway: Afrikai vadásznapló
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Sánta sors
Tandori Dezső: A meghívás fennáll
Francesca Marciano: Szerelmem, Afrika
Ernest Hemingway: Karácsony a világ tetején
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Bodor Ádám: A börtön szaga
Paul Arden: Gondolkodj fordítva!
Michael Palin: Hemingway nyomában
Gore Vidal: Írók, gengszterek, professzorok
Stephen E. Ambrose: Civil katonák
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja
Köves Erzsébet (szerk.): Interjú I-II.
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Truman Capote: Breakfast at Tiffany’s
Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor
John Soars – Liz Soars: New Headway Intermediate – Student's Book
Ulrich Becher: Az ex-kaszinó vendégei
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Lőrincz Gergely – Domokos Johanna – Gaborják Ádám (szerk.): Pluralica
Roald Dahl: Matilda
Ed McBain: Narkónepper
Egedy Gergely: Ausztrália története
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló
Paul Trent: Nyaralás a pokolban
Paula McLain: The Paris Wife
Murakami Haruki: 1Q84
Haruki Murakami: 1Q84 (angol)
Nina Langlet: A svéd mentőakció, 1944
Charles Bukowski: Shakespeare ilyet nem csinált
Jo Nesbø: Leopárd
Per Petterson: Átkozom az idő folyamát
Dorothy Leeds: Önbecsülés, önmenedzselés
Paula Mclain: A párizsi feleség
Száraz Miklós György: Andalúziai kutyák
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Inès de la Fressange – Sophie Gachet: Párizsi sikk
Beretz Katalin: Puskák – pajzsok – fohászok
Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Charles Bukowski: Open All Night
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Kincses Károly – Kolta Magdolna: Capa
Hetényi Zsuzsa (szerk.): Pofon
Charles Bukowski: Vegyes felvágott
J. R. Moehringer: Sutton
Viktor Mayer-Schönberger – Kenneth Cukier: Big Data
Matthew Quick: Forgive Me, Leonard Peacock – Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Naomi Wood: Mrs. Hemingway
Kurt Vonnegut: Palm Sunday
Blake Crouch: A pokol kapujában
Ernest Hemingway: True at First Light
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Stephen King: Aki kapja, marja
Edward Rutherfurd: Párizs
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak
Stephen King: Rémálmok bazára
Chuck Wendig: Vészmadarak
Duff McKagan: It's so easy
Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai – A hosszú élet japán titka
Lois Duncan: Sötét folyosók
Bödőcs Tibor: Addig se iszik
Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek!
Elif Shafak: Éva három lánya
Sterling Archer: Az Archerség művészete
Bogdan Suceavă: Istoria lacunelor
Meik Wiking: Lykke
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja
Cristina De Stefano: Oriana
Matt Haig: Ha megáll az idő
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Per Petterson: Irány Szibéria
Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Kate Quinn: A vadásznő
Whitney Scharer: A fény kora
Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben
!

Munka közben


Idézetek

Chöpp>!

Matilda még kicsi volt, nem érte fel a konyhapultot – hát úgy segített magán, hogy keresett a kamrában egy nagy dobozt, és arra állt fel: így már el tudta készíteni a kakaót. Ez volt a legkedvesebb elfoglaltsága – ült a néptelen, csendes házban, olvasott, olvasott, és néha belekortyolt a kakaóba. A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingway-jel, Indiába utazott Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából, egy kis angol faluban.

13-14. oldal

10 hozzászólás
Kuszma P>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

[Hemingway] Életfilozófiája nem bonyolult: ha valami mozog, megdugjuk vagy lelőjük, csak döntsünk jól!

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
narancs_citrom>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Figyelj! Ne akadj ki azon, amit mondani fogok – kezdte. Ezt nem ígérhettem meg, de némán bólintottam, és feszülten figyeltem rá. – A szüleim eléggé ráálltak a témára, hogy kint tanuljak tovább – mondta emelt hangon, mégis alig hallottam, mert a fülemben dobogó vér olyan fülsüketítően hangosnak hatott, hogy leginkább a szájáról olvastam le, amit mondott. És csak reméltem, hogy félreolvastam. De nem.
     – Mi? – nyögtem ki nagy nehezen, és ez volt az első reakcióm. – Mármint? Hol kint? Amerikában? – néztem rá döbbenten.
     – Ja – biccentett.
    Abban az esetben, ha a kezünkben tartott Hemingway összes kicsúszik az elernyedt karunkból és hangos puffanással esik a földre, nagy esély van arra, hogy az egész könyvesbolt felénk fordul. Cortez lehajolt és felvette a kötetet, aztán körbenézett „vége a műsornak, csak leesett egy könyv” pillantással, mire a vásárlók folytatták a nézelődést. Én meg pislogás nélkül álltam, és a hallottakat próbáltam felfogni.
     – Ezt miért nem mondtad el nekem?
     – Mert volt elég bajod – mosolyodott el kedvesen, én meg a szavai hallatán konkrétan idegrohamot kaptam.
     – Volt elég bajom? Nem, nem volt! Hülye szakok között vacilláltam, hetekig ezen ment a téma, pedig olyan egyértelmű volt!! Te pedig miattam mentél Vladárhoz, végighallgattad a szenvedésem, miközben azt várják tőled, hogy jövőre elköltözz egy másik kontinensre??? – meredtem rá idegesen.
     – Fontos volt, hogy eldöntsd, hová felvételizel!
     – Cortez, ha rólad van szó, akkor tudod, mennyire érdekel a felvételi? És az egyetem? És bármi? Semennyire! Már most utálok mindent, ami jövő május után történik majd!
     – Oké. Gyere ide – húzott magához, és átölelt, én meg ahogy a vállába fúrtam az arcom, azonnal elbőgtem magam. – Nem lesz semmi gáz – simogatta meg a hajam, miközben megállás nélkül patakzottak a könnyeim.
     – Minden rendben? – állt meg mellettünk egy eladó, és ahogy ránéztem a szétbőgött fejemmel, döbbenetet fedeztem fel az arcán.
     – Persze. Csak nagyon szereti Hemingwayt. Mindig meghatja – legyintett Cortez, én pedig sírva elnevettem magam. Az eladónő furán nézett ránk, aztán amolyan „ez biztos őrült” vállrándítással tovább ment, mi pedig a pénztárhoz sétáltunk.

284-285. oldal, Október 21., péntek (Ciceró, 2012)

krlany IP>!

Járkáltam a könyvtárban, nézegettem a könyveket. Megálltam egy-egy polc előtt, és egyesével vettem le őket. De átverés volt mind. Mindegyik unalmas volt. Oldalak megtöltve betűvel, de semelyikben nem volt semmi értelmes. Vagy ha mégis, akkor olyan soká kellett olvasni, hogy valami kisüljön belőle, hogy mire felfogtam, már túlságosan lefáradtam ahhoz, hogy bármit is kezdjek vele. Kerestem tovább. És a végén, nagy nehezen találtam egyet.
Mindennap lementem az Adams és a La Brea sarkára, a könyvtárba, és mindennap ott volt a mindig, komoly, tévedhetetlen és csendes könyvtárosnőm. Szedegettem le a könyveket a polcokról egymás után. Az első normális könyvet, amit találtam egy Upton Sinclair nevű jóember írta. A mondatai egyszerűek és dühösek voltak. Ő maga is dühös volt. Chicago disznóóljairól írt. Nem kertelt, és egyszerűen fogalmazott. Aztán találtam egy másik írót is. Sinclair Lewisnak hívták. A könyv címe Főutca volt. Rendre leszedte az emberekről a keresztvizet. Csak nekem valahogy nem tűnt elég szenvedélyesnek.
Rendszeresen visszajártam. Egy könyvet egy este alatt kiolvastam.
Egyik nap bent járkáltam a könyvtárban, titokban rápillantottam a könyvtárosra, aztán találtam egy könyvet Bow Down To Wood and Stone címmel. Na, az nagyon tetszett, mert arról szólt, amit mindannyian művelünk. És végre egy könyv, amiben volt tűz! Kinyitottam a könyvet. Josephine Lawrence volt a szerző. Egy nő. Részemről oké. Bárki szert tehet a megfelelő tudásra. Belelapoztam. De végül kiderült, hogy ugyanolyan, mint a többi könyv: tejes, ködös, fárasztó. Visszatettem. Majd levettem egy másikat, mellőle. A szerzőjét szintén Lawrence-nek hívták. Felcsaptam valahol, és olvasni kezdtem. Egy zongoristáról szólt. Elsőre bugyutának tűnt. De olvastam tovább. A zongorista zavart elméjű volt. Egy belső hang beszélt hozzá. Sötét, furcsa dolgokat mondott. A mondatok tömörek voltak; mindegyik olyan, egy üvöltés, de nem olyan, mint mikor a férfi azt kiáltja: „Joe, hol vagy?”. Inkább olyan: „Joe, teljesen elvesztem!”. A tömör és véres sorok Lawrence-e. Még sosem hallottam róla. Miért titkolták? Miért nem reklámozták őt?
Napi egy könyvet elolvastam. A könyvtár összes D. H. Lawrence-ét kiolvastam. A könyvtárosnő kezdett furcsán nézni rám, mikor vittem el a könyveket.
– Hogy vagy? – kérdezte mindig, amikor megérkeztem.
Ez mindig jó érzéssel töltött el. Olyan volt, mintha már lefeküdtem volna vele. Szóval kiolvastam D. H. összes könyvét, s azok pedig újabb elolvasandókhoz vezettek. Például H. D.-hez, a költőnőhöz. Aztán Huxleyhoz, a Huxleyk legifjabbikához, Lawrence barátjához. Mindez csak úgy megrohant engem. Egyik könyv hozta a másikat. Ráakadtam Dos Passosra is. Nem volt túl jó igazából, de nem is volt rossz. Az USA-ról szóló trilógiáját nem tudtam elolvasni egy nap alatt. Dreiser nem jött be nekem. Sherwood Anderson igen. Aztán jött Hemingway. Mekkora fless! Na, ő tudta, hogyan kell megírni egy mondatot. Színtiszta öröm volt. Az ő szavai nem voltak unalmasak, az ő szavaitól duruzsolni kezdett az ember agya. Ha átadtad magad Hemingway mondatai varázsának, az életedből eltűnt a fájdalom, remény költözött beléd, és onnantól fogva tökmindegy volt, mi történt veled.

192-194. oldal

2 hozzászólás
Thorpapa>!

Ahogy Hemingway mondta, csak egyvalami tud elrontani egy napot: az emberek. Én vagyok az az ember, aki elrontottam az életem…

157. oldal

Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók Egy összetört rocksztár életének egy éve

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
1 hozzászólás
AniTiger P>!

A könyvek idegen világokba röpítették, érdekes emberek izgalmas életével ismertették meg. Hajdanvolt vitorlásokon hajózott Joseph Conraddal. Eljutott Afrikába Ernest Hemingwayjel, Indiába Rudyard Kiplinggel. Beutazta a nagyvilágot – holott ki sem mozdult szobácskájából egy kis angol faluban.

13. oldal, 1. fejezet - A könyvek barátja

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · Joseph Conrad · könyv · Rudyard Kipling
1 hozzászólás
csillagka P>!

Ha dühös voltam rá, Scottból lefokoztam Fitzgeralddá.

178. oldal, Scott Fitzgerald

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · F. Scott Fitzgerald
1 hozzászólás
Zizzer>!

Íme néhány példa nyomtatásban megjelent írásokból néhány közismert alkoholista fogyasztási kapacitásáról:

F. Scott Fitzgerald: 33 doboz sör egyetlen nap alatt.

Ernest Hemingway: 36 féldecis, 80 százalékos rum egyetlen este.

Billy Carter: napi két liter tömény plusz sör.

Wilbur Mills: Kis híján két liter 100 százalékos vodka egyetlen este.

Graham Chapman: 36 féldecis gin naponta.

John Steinbeck: 27 martini egyetlen este.

Egyetlen nem-alkoholista nagyivó sem képes ennyit fogyasztani. Fizikailag képtelenek ennyi alkoholt bevinni a szervezetükbe. Hánynának, részegen összeesnének, elveszítenék az eszméletüket, vagy másként dőlnének ki. De az alkoholisták mások.

100-101. oldal

47 hozzászólás
Nikolett0907 P>!

Hemingway azt mondta, egy jól megírt oldal olyan, akár egy hófödte mező, lyukak, kövek, és egyéb akadályok nélküli, hogy zökkenések, ugrálások és farolások nélkül lehessen végigsiklani rajta a léccel.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
2 hozzászólás