Ernest Hemingway személy
Idézetek
This was a well-known singles bar in the Roppongi entertainment district. Single men came here on the prowl for single women – or vice versa. A lot of them were foreigners. The bar was meant to look like a place where Hemingway might have hung out in the Bahamas. A stuffed swordfish hung on the wall, and fishing nets dangled from the ceiling. There were lots of photographs of people posing with giant fish they had caught, and there was a portrait of Hemingway. Happy Papa Hemingway. The people who came here were apparently not concerned that the author later suffered from alcoholism and killed himself with a hunting rifle.
131. oldal
Amikor hazafelé indultam Rómából, 1960 nyarán – már nem siettem.Az Íróközösség hozzájárulása lehetővé tette, hogy némi vargabetűkkel, vonaton térhessek haza. Rég nem voltam Ravennában, ezt is számba vettem. Mégis, először Firenzében szálltam ki, ahol nem jártam 1929 óta.
.
.
.
Távoli rokonaim laktak Firenzében,meglátogattam őket. Az egyik hölgy – vénlánynak számított – a Via Rondinelli palotaszerű lakásában élt, lehetett tíz szoba is benne. A könyvtárszobában ültetett le, egy karosszékre mutatva. A könyvsorok a magas mennyezetig tetőztek, , különböző színű börkőtésekben. Amikor a kávét ittuk, unokatestvérem mondta: „Tudja, ahol maga ül, ott szokott "klemingway” is üldögélni, mindig eljön hozzánk, ha Firenzében jár, vagy erre utazik át. Azt mondja, ez a legszebb magánkönyvtár, amelyet valaha látott."
.
.
Különös érzés, ülni ugyanabban a székben.
251. oldal
Íme néhány példa nyomtatásban megjelent írásokból néhány közismert alkoholista fogyasztási kapacitásáról:
F. Scott Fitzgerald: 33 doboz sör egyetlen nap alatt.
Ernest Hemingway: 36 féldecis, 80 százalékos rum egyetlen este.
Billy Carter: napi két liter tömény plusz sör.
Wilbur Mills: Kis híján két liter 100 százalékos vodka egyetlen este.
Graham Chapman: 36 féldecis gin naponta.
John Steinbeck: 27 martini egyetlen este.
Egyetlen nem-alkoholista nagyivó sem képes ennyit fogyasztani. Fizikailag képtelenek ennyi alkoholt bevinni a szervezetükbe. Hánynának, részegen összeesnének, elveszítenék az eszméletüket, vagy másként dőlnének ki. De az alkoholisták mások.
100-101. oldal
Itt doktor F.Scott Fitgerald beszél. És doktor Fitzgerald kitart amellett, hogy jobb alkoholistának és sebezhetőnek lenni, mint brutálisnak és felvértezettnek. Ez a különbség, Ernest.
145. oldal
„I thought writers were quite old. Of course Saroyan isn't old. I met him at a party, and really he isn't old at all. In fact,” she mused, „if he'd give himself a closer shave… by the way, is Hemingway old?”
„In his forties, I should think.”
„That's not bad. I can't get excited by a man until he's forty-two. I know this idiot girl who keeps telling me I ought to go to a head-shrinker; she says I have a father complex. Which is so much merde. I simply trained myself to like older men, and it was the smartest thing I ever did. How old is W. Somerset Maugham?”
„I'm not sure. Sixty-something.”
„That's not bad. I've never been to bed with a writer. No, wait: do you know Benny Shacklett?” She frowned when I shook my head. „That's funny. He's written an awful lot of radio stuff. But quel rat. Tell me, are you a real writer?”
18-19
Mert ahogy Hemingway írta: ha az ember egyszer kitárja a lelkét Afrikának, azután soha nem akar már máshol lenni.
– Hemingway ezt írta? – kérdezte Harry gyanakodva.
– Bizony.
De Hemingway folyton ilyen romantikus szarokat írt. Tökrészegen járt oroszlánra vadászni, utána pedig édes, whiskys vizelettel öntözte meg a hullákat. Igazság szerint, ha nem muszáj, a kutya nem tér vissza Kongóba még egyszer.
– Hemingway bácsi sok olyat mond, amit nem értek – közölte Matilda. – Különösen férfiakról és nőkről. De azért nagyon tetszett. Úgy mesél, hogy azt érzem, mintha én is ott volnék, és magam is látnék mindent.
– A jó írókkal mindig így áll a dolog – bólintott Pelikán néni. – Az pedig ne bántson, ha nem értesz meg valamit. Hagyd csak, hogy szelíden zsongjanak benned a szavak, akár a muzsika.
13. oldal
[Jack Crawford közlegény] Amikor megérkezett Bradley főhadiszállására Spa városában, bement egy bárba „hát nem ott ül Ernest Hemingway és Buck Lanham ezredes, a 4. hadosztály 22. gyalogezredének parancsnoka. Lanham áthívott hozzájuk, én pedig nagyon örültem, hogy beszélhetek Hemingwayjel, hiszen több könyvét is olvastam. Ahogy ittunk és beszélgettünk, az volt az érzésem, nagyon elege van, és ez igazából nem az ő háborúja. Párizsi tivornyákról adott elő meséket. Végül elszállt az agyam, és megmondtam neki, előre kellene jönnie velem a zászlóaljamhoz a Hürtgenben, hogy lássa, milyen valójában a háború, ahelyett, hogy ötven kilométerrel a frontvonal mögött ücsörög. Az ezredes nekem esett és lehordott, közölte, illetlenül viselkedem, mire én felálltam, tisztelegtem az ezredesnek, »baszódj meg, Hemingway!« mondtam, s azzal kisétáltam.”
A Halál kifordul a kocsmából
Hemingway és az utókor
Lehet, hogy a helyes mértéket nem találó utókor sohasem fogja meglelni Hemingway igaz irodalmi helyét, ám azt a dicsőséget senki nem veheti el az Öregtől, ami a Papa Daiquiri Special feltalálásáért jár neki. Hemingway a katalán Constantéval (az Álhatatossal) dolgozta ki ezt a koktélt (dupla adag rum, zöldcitrom, pár csepp maraschino, dupla adag apróra tört, habbá vert jégen) a havannai Floridita bárban. Három Papától az ember tekintete éppúgy csillog, mint a fehér elefántokat idéző hegyek a spanyol napsütésben, ajkára pedig éppen az a bizonyos mosoly húzódik, ami a nagy Hemingway-novellák sajátja, s amitől a Halál kifordul a kocsmából.
40. oldal