Erik Destler (Az Operaház Fantomja) személy
„ Ez az arc minden emberi jogtól megfosztott, de egyben fel is mentett minden emberiség iránti kötelezettség alól. Anyám gyűlölt, szülőfalum elüldözött, ketrecben mutogattak, mint az állatot, míg egy kés fel nem fedte előttem a szabadulás útját. A szerelem boldogságában soha nem lehet részem… pedig fiatal vagyok, Nadír, és a vágyaim ugyan azok mint a normális emberé.”
Erik , Gaston Leroux Az Operaház Fantomja c. világhírű regényével kezdte pályafutását … a torz arcú zseni tragikus története innen nőtte ki magát a világ szerte ismert és több éve folyamatosan játszott musical címszereplőjévé …
De mit tudunk róla úgy igazán ? A musical története nem sokat árul el róla , Erikről …
Susan Kay átvette a jólismert karaktert , átformálta , sok szempontból emberibbé tette és ami a legfontosabb sokkal érthetőbbé és bővebbé írta át . Azt mondhatnánk megírta a Fantom életrajzát …
Idézetek
Márpedig a megbánás méreg, kifordítja az ember életét, s csak a kétségbeesés meg a keserűség marad.
277. oldal
Mit keresek én ebben a sírboltban? Hiszen élek! Élek!
Élek, és soha nem éltem!
296. oldal, Erik 1856-1881, (Könyvmolyképző, 2015)
Christine Daaé rögeszmémmé vált, végzetesen, undorítóan elhatalmasodott rajtam a kívánás, hogy birtokba vegyem, ami úgysem lehet soha az enyém. Mintha majd fél évszázadot tetszhalottként töltöttem volna el, s arra riadtam volna, hogy mardos az állati, elemi éhség.
Mit mondhatnék erről az arcról? Mindent megmásít, de… semmin nem változtat. Nem tudom megmagyarázni ezt az ellentmondást, képtelen vagyok szenvtelenül, fegyelmezetten, ésszerűen ítélni. Egészen más ez a világ, mint amelyikben normális körülmények között forgok, itt nincs ítélkezés. Csak… érzés!
Ez az arc minden emberi jogtól megfosztott, de egyben fel is mentett minden emberiség iránti kötelezettség alól. Anyám gyűlölt, szülőfalum elüldözött, ketrecben mutogattak, mint az állatot, míg egy kés fel nem fedte előttem a szabadulás útját. A szerelem boldogságában soha nem lehet részem… pedig fiatal vagyok, Nadír, és a vágyaim ugyanazok, mint a normális emberé.
– Az életemet kockáztattam, hogy megmentselek – mondta lassan. – Kockáztattam minden vagyonom.
Nevetni próbáltam.
– Mindannyiunkkal megeshet, hogy rosszul ítéljük meg a helyzetet. Ne vedd úgy a szívedre.
290. (Erik, 1856-1881)
Már nem féltem a sötétben, réges-rég megszerettem a jóságos fátylat, amely elrejtett a gyűlölködő tekintetektől. Éjszakai lény lettem, láthatatlanul suhantam keresztül az erdők mély árnyékain, s elteltem a természet csodás titkaival, mialatt a durva napvilág szerelmesei mélyen, mit sem sejtve aludták ágyukban álmukat. Éjszakai lény lettem, akár a borz, s akár a borz, megtanultam, hogy egyetlen ellenségem az ember.
75. oldal (Könyvmolyképző, 2015)
Néha elgondolkodom, vajon Eriknek jutott-e egyetlen pillanatnyi boldogság ezen a világon?
351. oldal (Háttér, 1992)
Christine abbahagyta a sírást. Szeme hirtelen tágra nyílt és elhomályosodott a megdöbbenéstől.
– Erik, mit kíván? – kérdezte tétován. – Kérem, Erik, mondja meg, mit kíván?
Ha nem mondod meg azonnal, mit akarsz, nem kapsz semmit!
Ártatlansága láttán úgy éreztem, mindjárt elsüllyedek. Kisfiú lettem megint, aki szalvétát tekerget az ujja körül, és halálosan fél, hogy megtagadják a kívánságát. Olyan kicsiség a csók… A legtöbb ember nem is tulajdonít nagy jelentőséget neki… Találkozáskor és búcsúzáskor csók, a legelemibb emberi jog.
Fél évszázada élek e világban, és nem tudom, milyen, ha megcsókolnak. Nem is fogom tudni.
Ez nem a születésnapom. És nem voltam jó.