Eriel személy

Wayne Chapman: Észak lángjai

Idézetek

shadowhunter1975 P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Híreket kaptam – mondta. – Két napja történt, azután, hogy visszafelé indultunk Murgadorból. – Előrehajolt, hogy pár gallyat dobjon a parázsra. – Eriel Gorvikban van. Egy abradói nemes kíséretéhez tartozik; az az alak lehet, akiről beszéltél. – Zsebei egyikéből ezüstgyűrűt kotort elő. -Egyik emberem önhatalmúlag magához vette ezt. Visszajuttatni nem áll módomban; helyesebb, ha te őrzöd meg.
Gorduin a tenyerén nyugvó ékszert tanulmányozta. Nagymacskák, Felice szent állatai néztek vissza rá: az ismeretlen mester tucatnyit zsúfolt össze belőlük a kicsiny karikán. Úgy rémlett, még figyelnek is, készen arra, hogy megelevenedjenek, és folytassák a vadászatot.
A bárd megszédült. A zuhanás régről ismert érzete kísértette, két esztendő távolából a lány hangját hallotta megint: „Tedd hát, amit tenned kell, uram…”
– Nem él már soká – mormolta Alyr.
Gorduin nagyot nyelt.
– Micsoda?
– A gorviki semmirekellő. Hamarosan vége. Eriel mehet, amerre lát. – A félelf oldalra billentette a fejét. – Tényleg nem akarsz üzenni neki?
– Méltatlan dolog volna. Magad mondtad, hogy a holtakat el kell temetni.
– Úgy van – helyeselt Alyr. – Nem túl mélyre persze, hisz bármikor szükség lehet rájuk.
A bárd elnyomott egy mosolyt.
– Visszatér majd – jelentette ki a nekromanta. – Ha másért nem, hát hogy bebizonyítsa, rosszul ítélted meg.
– Nincs rá szükségem.
– Akkor azért – bólogatott rendületlenül a félelf. – Hogy legyen megint.

52-53. oldal, Második rész - A Tűz Hava, 1. (Ronin, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Alyr Arkhon · Eriel · Tier Nan Gorduin