Erfurt helyszín

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Katus László: Európa története a középkorban

Idézetek

NB14>!

De éppen a frank birodalom gazdasági hanyatlása idején – 650 és 750 között – figyelhető meg egy gazdasági prosperitás a langobard Észak-Itáliában, elsősorban a Bizánccal fennálló kereskedelmi kapcsolatok következtében. Nagy Károly kora ismét némi fellendülést hozott a birodalom kereskedelmében. Ebben fontos szerepet játszott a már ismertetett pénzreform. Nagy Károly egyéb intézkedésekkel is igyekezett a forgalom növekedését elősegíteni: elrendelte a mértékek és súlyok egységesítését, helyreállíttatta az utakat, járhatóvá tette az Alpok hágóit. A 9.században a Karoling-birodalomban elszaporodtak a vásárok (mercatus) és a hetipiacok (nundinae), ahol az adásvétel kistételben (per denaratas) folyt, s e célra nagyon jól megfelelt az új, kis értékű ezüstdénár. Az uradalmak és a kistermelők egyaránt e piacokra vitték feleslegeiket. A Capitulare de villis említi, hogy a királyi uradalma rendszeresen áruba bocsátották termékeiket, s hasonlókat olvashatunk a nagy kolostorok dokumentumaiban is. Minden uradalomban voltak olyan ministerialisok, akik az uradalom termékeinek eladásával, illetve a szükséges cikkek beszerzésével foglalkoztak. 829-ben a mainzi és a párizsi zsinat kimondta, hogy a függő paraszt, miután a földesúrnak lerótta járandóságát, a felesleget szabadon értékesítheti.
Ilyen hatalmas birodalomban nélkülözhetetlen volt az interregionális kereskedelem, hiszen bizonyos termékek – só, bor, bányatermékek – nem mindenütt álltak rendelkezésre. Ez a kereskedelem többnyire vízi úton folyt, s vezető szerepet játszottak benne a fríz kereskedők. A folyókon megélénkült a hajóforgalom, főleg a Szajna, a Rajna, a Maas és a Mosel mentén kereskedelmi telepek, portusok sora létesült.Kétségtelen, hogy a frank birodalom központi területeinek kapcsolatai a Földközi-tenger vidékével, ha nem is szakadtak meg teljesen, de jelentéktelenné váltak. A keleti luxuscikkek lassan eltűntek, illetve más, kerülő úton érkeztek. Az elsorvadó mediterrán kereskedelem helyett fontossá vált a belső forgalom, valamint az északi vizeken és a keleti végeken kibontakozó távolsági kereskedelem. Quentovic és Duurstede ekkor élte virágkorát. Egy 805, évi capitulare a szlávokkal és avarokkal folyó kereskedelemről tesz említést, s felsorolja azokat a helyeket, amelyek e kereskedelem központjai: Bardowick, Schesel, Magdeburg, Erfurt, Bamberg, Regensburg, Lorch.
E változás fontosságát kiemeli az a tény, hogy míg a földközi-tengeri kereskedelem drága és szűk körnek szánt keleti luxuscikkeket forgalmazott, addig mind a belső, mind az északi kereskedelem a mindennapi fogyasztás számára szükséges, súlyos tömegárukat juttatott el a termelés helyéről a fogyasztókhoz: gabonát, bort, sót, mézet, posztót, prémeket, vasat, fémet stb.

Kapcsolódó szócikkek: 829 · Bamberg · Erfurt · Lorch · Magdeburg · Regensburg
Nazanszkij >!

Héléne Erfurtban volt a két császár nevezetes találkozásakor, ott tett szert kapcsolatokra Európa valamennyi Napóleon-párti kiválóságaival. Erfurtban fényes sikert aratott. Egyszer magának Napóleonnak is feltűnt a színházban, megkérdezte, kicsoda, és elismerően nyilatkozott szépségéről. Pierre-t nem lepte meg, hogy Héléne mint szép és elegáns asszony sikert arat, hisz az évek során még szebb lett mint valaha. Az lepte meg, hogy felesége e két év alatt ügyesen kivívta a hírnevét „d'une femme charmante, aussi spirituelle, que belle”.* A híres prince de Ligne nyolcoldalas levelet írt neki. Bilibin arra tartogatta motjait, hogy Bezuhova grófné társaságában mondja el őket először. Ha valakit fogadtak Bezuhova grófné szalonjában, ezzel mintegy megkapta az ész diplomáját. A fiatalemberek könyveket olvastak Héléne fogadóestjei előtt, hogy tudjanak miről beszélni szalonjában, követségi titkárok, sőt maguk a követek is diplomáciai titkokba avatták be, úgyhogy Héléne bizonyos tekintetben hatalommá vált. Pierre tudta, hogy Héléne nagyon buta, és ezért néha furcsa ámulattal és félelemmel részt vett felesége fogadóestjein, ebédjein, ahol politikáról, költészetről, meg filozófiáról folyt a szó. Ezeken az estéken olyasfélét érzett, akár a szemfényvesztő, aki minden pillanatban attól tart, hogy leleplezik a fortélyait. De azért-e, mert effajta szalon fenntartásához éppen butaság kellett, vagy azért, mert a becsapottak kedvüket lelték abban, hogy becsapják őket – a fortély nem lepleződött le. Sőt Jelena Vasziljevna Bezuhova grófnénak a hírneve – „d'une femme charmante et spirituelle” – oly rendíthetetlenné szilárdult, hogy mondhatott akármilyen sületlenséget vagy ostobaságot, akkor is elragadtatással fogadták minden szavát, és keresték benne a mély értelmet; amelyről magának Héléne-nek fogalma sem volt.

* A bájos asszonynak, aki éppoly szellemes, mint amilyen szép.

562–563. oldal, Első kötet, Második könyv, Harmadik rész, 9 (Európa, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Erfurt · Európa · Napóleon