eredendő bűn fogalom
Az eredendő bűn (más néven eredeti bűn vagy a katolikus teológiában áteredő bűn) egy teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének a bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll.
A paradicsomi bűnbe esés azt jelenti, hogy Ádám és Éva megszegve a Teremtő tiltó parancsát, ettek a jó és rossz tudásának fájáról, azaz inkább hallgattak a kígyó formájában megjelenő sátánra, mint a Teremtőjük tilalmára, és ezzel elfordultak a Teremtőjüktől, azaz bűnbe estek. (Éva nem tudott a tiltó parancsról, mert csak a tiltó parancs kiadása után teremtette Őt a Teremtő.)
Az eredendő bűn tulajdonképpen „az a bűn, amelyet Isten szemében mindnyájan magunkban hordozunk Ádám Édenkertben elkövetett bűne közvetlen következményeképpen.”
Idézetek
A bűntudat, amit Tereza érzett, ködös volt, mint az eredendő bűn.
Második rész: Lélek és test - 6
Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.
Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.
Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)
Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.
»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«
»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«
S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.
A Duna-táj bús villámháritó.
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.
»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.
A Duna vallomása /Ady Endre/
A foxterrierek körülbelül négyszer annyi eredendő bűnnel születnek, mint más kutyák, s nekünk, keresztényeknek, hosszú évek türelmes erőfeszítésébe fog kerülni, míg a foxik verekedő természetébe észrevehető javulást fogunk elérni.
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban 80% és ráadásul egy kutya
ANTIKRISZTUS
Már nem vehetik tőlem el
a mozdulat dacos nyugalmát,
amellyel Évától az almát
tudatosan fogadtam el,
nem a kísértés vitt bele
az eredendő bűnbe minket,
csak már halálra keserített
az Isten cukros Édene.
Már nem vehetik tőlem el,
hogy meg nem szaggatom ruhám, mert
a helyezkedő, stréber Ábelt
agyoncsapnám újból, ha kell,
s az égő Káin-bélyeget
örök rendjelként hordom immár,
hisz gyilkos indulataimnál
nagyobb bűn az, ha térdelek.
Már nem vehetik tőlem el,
hogy lázadó lator lehettem
Krisztustól balra a Kereszten
s nem fogadtam az üdvöt el,
mikor a végső pillanat
megállt, hogy még imára fogjon,
de a káromlás volt a dolgom –
s én híven tettem dolgomat.
37. oldal
Balsorsú lovag, nem lehet az, hogy hőstetteid és balsorsod közös gyökere az a nemes bűn, hogy Isten szolgájának, Isten karjának hitted magad, mellyel ő igazságot szolgáltat? S nem lehet az, hogy Dulcineád e nemes bűntől való megtisztulás által vezetett téged a dicsőséghez? A te eredendő bűnöd volt ez, meg népedé; közös bűn, melynek szégyenében és gonosz igézetében te is osztoztál. Fennhéjázó lovag, a te néped is azt hitte, hogy Isten szolgája, Isten igaztevő karja ő, s ezért az önhittségéért nagyon drága árat fizetett, s fizet még most is. Isten kiválasztott népének hitte magát, s ez kevéllyé tette.
A sünök eredendő bűnébe haltak bele, abba, hogy látszólag azért, mert a meztelen csiga vagy a fácántojás jobb ízű a túlsó oldalon, valójában azonban azért, hogy sün módjára szerelmeskedjenek, keresztülmásztak az országutakon vagy a helyi ösvényeken. Az ő dolguk. Kinek mi köze hozzá?
378. oldal - Giraudoux · Jean Giraudoux
F. Csanak Dóra (szerk.): Az örök Elektra Három évezred drámái
Mi, az akadémia tagjai felismerjük ellenségeinket, amelyek nem mások, mint az esztelenség és a halhatatlanság. Az ostoba gondolatok és viselkedés. […] Az olyan élet, amely soha nem kérdőjelezi meg az igazságot és az erkölcsöt, Cato, méltatlan élet. Néhányan közülünk, […] igyekeznek összebékíteni a pogány és az okkult tanításokat az egyház doktrínáival és a szentírással. Ugyanakkor mindnyájan átadtuk magunkat az eretnek gondolatnak, hogy az ember nem nyomorúságos lény, nem az eredendő bűn hordozója, és nem Isten kegyelmétől függ a megváltása. Úgy hisszük, hogy az ember isteni alkotás a tökéletlen világban. Az eretnekség felemeli az emberi lelket, amelyet az egyház a sárba tapos.
210. oldal
Mint ismeretes, a gyermek első, legszűkszavúbb oktatása során az első kérdés a következő: mi kell a gyermeknek? A válasz: dádá. És ilyen szemlélettel veszi kezdetét az élet, mégis tagadják az eredendő bűnt. És ki másnak köszönheti a gyermek az első verést, ki másnak, mint a szülőknek?
29. oldal
újabban, körülbelül száz éve, különösen az intellektualitás magasabb vonalán egyre gyakoribb a keleti vallásokba és metafizikákba való menekülés, és az azokban való elrejtõzés, abban a hiszemben, hogy azokból az eredendõ bűn gondolata hiányzik, és a bűn-problémát így a keletiességgel végérvényesen megoldották. Ez nemcsak a kereszténység elárulása, hanem a való helyzet felõl való tökéletes tájékozatlanság