!

eredendő bűn fogalom

John Steinbeck: Édentől keletre
Hamvas Béla: Patmosz I-II.
Anthony Burgess: A narancsműves testamentuma
Elias Canetti: Feljegyzések
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Mary Westmacott: Az élet súlya
Oscar Wilde: Az élet titka a művészet
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Karátson Endre: Otthonok I-II.
Márai Sándor: A négy évszak
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban
Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra
Richard Dawkins: Isteni téveszme
Philip Pullman: Északi fény
Stephen King: A tűzgyújtó
Susan Forward: Mérgező szülők
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Søren Kierkegaard: Vagy-vagy
Viviane Villamont: Kisdarázs
L. M. Montgomery: A kék kastély
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Richard Condon: A mandzsúriai jelölt
Torrente del Bosque: Japán shógunok titokzatos élete
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
F. Csanak Dóra (szerk.): Az örök Elektra
Puzsér Róbert: Forrás
Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Cassandra Clare: Csontváros
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / Mesék – Elbeszélések
Móricz Zsigmond: Forr a bor
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Robin Maxwell: Signora da Vinci
André Brink: Aszály vagy vízözön
Jean-Paul Sartre: Velence foglya – Tintoretto
Emilijan Sztanev: Az Antikrisztus
Dan Simmons: Hyperion
Baranyi Ferenc: Epiprológus
Agatha Christie: Halloween és halál
Ancsel Éva: Bekezdések az emberről
Alekszej Tolsztoj: Aelita
Claudio Magris: Kisvilágok
Miguel de Unamuno: Don Quijote és Sancho Panza élete
Haddon W. Robinson: Igehirdetés igei módon
Rolf Schneider – Winfried Maass – Anne Benthues – Anna Sorge: A 100 legszebb nő a festészetben
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Viktor Pelevin: S. N. U. F. F. – Utøpia
Szabolcs Éva: Tartalomelemzés a gyermekkortörténet kutatásában
!

Az eredendő bűn (más néven eredeti bűn vagy a katolikus teológiában áteredő bűn) egy teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének a bűne, mely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot minden emberre átszáll.

A paradicsomi bűnbe esés azt jelenti, hogy Ádám és Éva megszegve a Teremtő tiltó parancsát, ettek a jó és rossz tudásának fájáról, azaz inkább hallgattak a kígyó formájában megjelenő sátánra, mint a Teremtőjük tilalmára, és ezzel elfordultak a Teremtőjüktől, azaz bűnbe estek. (Éva nem tudott a tiltó parancsról, mert csak a tiltó parancs kiadása után teremtette Őt a Teremtő.)

Az eredendő bűn tulajdonképpen „az a bűn, amelyet Isten szemében mindnyájan magunkban hordozunk Ádám Édenkertben elkövetett bűne közvetlen következményeképpen.”


Idézetek

>!
AniTiger MP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Valahol odakint van a Por, a halál, a bűn, a nyomorúság, a világ minden romboló erejének az eredete. Az ember akármit lát, menten le akarja rombolni. Ez az eredendő bűn, Lyra. És én le fogom rombolni az eredendő bűnt. Megölöm a halált.

386. oldal, 21. fejezet - Lord Asriel (Alexandra, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn · Lord Asriel · Lyra Belacqua
>!
Almost_Zed

Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a Történelem másképp alakul.

Dorian Gray arcképe 40.o.

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
Galambdúc

– Hány éves vagy?
– Hét múltam egy kicsivel.
– Gyere, ülj ide mellém! – A kezemre teszi a kezét. – Tanultad már, hogy mi az eredendő bűn?
– Igen, tisztelendő atyám.
– No és mit jelent számodra most, hogy a keresztelő által megtisztultál az eredendő bűntől?
– Semmit, tisztelendő atyám. Egy csöppet se hiszek ebben a mesében.
– A válaszod alapjában támadja az egész Egyházat! Hogy merészeled…?
– Teljesen lehetetlen ez az almaügy. Ha a gonosz őzikévé vagy nyúllá változott volna, még csak-csak elhinném. De kígyóvá! Otthon, Ormes-sur-Voulzie-ban vannak viperák és siklók. Ha egy nő meglátja valamelyiknek csak a farka hegyét, rémülten sikítozni kezd, és elszalad. Éva se kajálta volna meg az almát, hanem elfutott vagy elájult volna.
– Elfelejted, gyermekem, hogy mielőtt a tiltott gyümölcsből ettek volna, az Isten által alkotott emberek nem tudták, mi a rossz. Ádám bűne továbbszáll minden utódára.
– Ez igazságtalanság! Én nem ettem a tiltott gyümölcsből. És különben is, miért az alma volt megtiltva, és nem, mondjuk, a körte?

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
Liliane

„A végzetes emberi rosszindulat a regényírók fő témája, az eredendő bűn a történészek alapflundiuma. Erényről írni azonban kockázatos vállalkozás."

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
csartak MP

A bűntudat, amit Tereza érzett, ködös volt, mint az eredendő bűn.

Második rész: Lélek és test - 6

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
csepergő

Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.

»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«

»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«

S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó.
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.

»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyújtózott a vén mihaszna
És elrohant tőlem kacagva.

A Duna vallomása /Ady Endre/

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
Hirdetés
>!
Stone

Mi a bűntudat, ha nem az a pillanat, amikor az aréna padlója a zuhanó trapézművész felé száguld? Bűntudat nélkül a golyó csak felelőtlenül repdeső turista. A bűntudat adja meg az emberség illatát, a rothadás bűzét, az az utolsó adalék. Bűntudat híján a Paradicsomban olyan unalmas volt az élet, hogy Éva alig várta az Eredendő Bűn belépőjét. Raymond bűntudatát, az eredendő bűn rúzslenyomatát eltörölték. Meggyóntatták és örökre feloldozták, felmentették a bűntudat alól.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
ilu_milu

ANTIKRISZTUS

Már nem vehetik tőlem el
a mozdulat dacos nyugalmát,
amellyel Évától az almát
tudatosan fogadtam el,
nem a kísértés vitt bele
az eredendő bűnbe minket,
csak már halálra keserített
az Isten cukros Édene.
Már nem vehetik tőlem el,
hogy meg nem szaggatom ruhám, mert
a helyezkedő, stréber Ábelt
agyoncsapnám újból, ha kell,
s az égő Káin-bélyeget
örök rendjelként hordom immár,
hisz gyilkos indulataimnál
nagyobb bűn az, ha térdelek.
Már nem vehetik tőlem el,
hogy lázadó lator lehettem
Krisztustól balra a Kereszten
s nem fogadtam az üdvöt el,
mikor a végső pillanat
megállt, hogy még imára fogjon,
de a káromlás volt a dolgom –
s én híven tettem dolgomat.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
egy_ember

Alany legyen a talpán, aki a halállal kapcsolatban ki tudja bontani az egyéni tudat értelmét, jogosultságát. Aki pedig elhallgatja a halált, az port hint rosszhiszeműen. Persze minden társadalom ezt teszi, nehogy tagjainak külön-külön és összességükben elmenjen a kedvük a folytatástól. Aztán, mivel mégsem lehet a halált a szőnyeg alá söpörni, kezelését metafizikai bohócokra bízzák. Ezek alanyisággal felruházott személyre, személyekre, erőre hivatkoznak, amely vagy akik szövetségesei, valósággal cinkosai az evilágon becsapott alanyiságnak. Igaz, hogy jóval erősebbek a hétköznapi alanynál, amiért is félni kell őket, de mindazonáltal szeretni még inkább, mert átfogóan az alany nekik sokat köszönhet. Ebből következik az a döbbenetes ellentmondás, hogy az emberi sorsot, amivel senki sincs megelégedve, mindenkinek szeretnie kell.
Németh Sándor is, ha ilyesmiről beszéltünk, előszedte rögtön a a Nagy Építőmestert, mert ő őszintén csatlakozott a kőművességhez. Én viszont, bárminek nevezték is, Istennek, Úrnak, Teremtőnek, Mennyei Atyának, Legfelsőbb Lénynek, Akaratnak, Őserőnek, Természetnek, Matériának, szóval én nem gondoltam sohasem, hogy valamivel is adósa vagyok ennek az emberfeletti valakinek, valaminek. Jó, persze, van a világban sok szép és jó, de van ugyanannyi, ha nem több, rút és gonosz. Mi az ördögnek kellett a rútat és a rosszat belekeverni a szépbe és a jóba? Vagy rosszakaratból történt ez, vagy hozzá nem értésből. Vagy szadista az, aki ezt tette, vagy seggfej. Esetleg mind a kettő. Hol barát, hol ellenség. Még csak nem is kiszámítható. Mit kezdjek ilyesmivel? Agyalágyultnak tartottam az eredendő bűn tanát, azt, hogy valami tiltásnak nem engedelmeskedtünk, ezért hullik homlokunk verejtéke, ezért véges az életünk. Miért kellet azt az észbontó, perverz, tantaluszi helyzetet kitalálnia a Paradicsomban? Direkt odarakott valami kívánatosat, hogy aztán tilthassa. Szórakozzék az édes mamájával, de ne az emberiséggel. Ja, hogy neki nincs édes mamája… Nem fogom ezért sajnálni. Ha valaki ellen vétkezik az emberiség, akkor önmaga ellen vétkezik, ezt pedig azzal is lehet magyarázni, hogy hibásan van megalkotva.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
3 hozzászólás
>!
vicomte P

Az eredendő bűn

Az eredendő bűn, ha lusta, ernyedt vagy közömbös marad az író, mikor egy tollvonással, egy jelző vagy egy központozás cseréjével segíthetne a mondaton, erősebbé, igazabbá, emberibbé vagy hűségesebbé kovácsolhatna egy fordulatot – s az ilyesmit tudja az ember. De néha lusta hozzá, vagy fáradt, vagy cinikus. „Jó lesz így is!” – gondolja, s ír tovább. Ez a bűn, melyet író soha nem bocsát meg magának. Ez az eredendő bűn. A bibliában így nevezték: „Jóra való restség”.

36. oldal Helikon Kiadó (2000)

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn